Az alábbi videó egy kasztrált énekesekről szóló dokumentumfilm második részlete, amely a 18. századi nápolyi képzésükről, konzervatóriumaikról – és természetesen kasztrálásukról is szól. Ezt a beavatkozást bizony a helyi borbélyok is szolgáltatásaik között listázták, olyannyira, hogy a műhelyek ajtaján ilyen táblák is lógtak: „Gyerekek legszakszerűbb és legolcsóbb kasztrálása itt”. (Szinte már elcsábulunk...) A számunkra érdekes rész 6:00-nál kezdődik. Ez a borbélyműhely 1884-óta működik, a jelenlegi tulaj az utolsó mester a családban, és mint mondja, nincs utánpótlás. (Más borbarátnak is Figula Mihály jut eszébe róla?) Pamacsa az olasz borbélyok nagy kedvence: a fémnyelű Omega/Proraso Professionale. Figyeljétek, hogy fenés előtt a borotvakéssel habot szed le a pamacsról, és szétkeni a szíjon, biztos azért, hogy jobban csússzon. Aztán a kifejezetten laza bőrön úgy csapkod, mintha tojást verne rántottához. Ezzel azonban még nincs vége: a szíj után a saját tenyerén „finomhangol”, ezt is vad csapkodással. Ha létezne „A borotvakés helyes fenésének irányelvei” tankönyv, biztos, hogy semmi sem így szerepelne benne. A magunkfajta, nüanszok között elveszni képes, és részletekből kardinális szakkérdéseket kreáló geekek pedig egy kicsit elgondolkozhatunk, és néhány pillanatra visszaszálhatunk a földre: van ám az úgy néha, hogy valami a hangzatos elméletek ellenére a gyakorlatban szemtelenül, csakazértis működik.