Nakéremszépen, elmúltak a távollevős idők, aktivizálódunk újra. S tesszük ezt rögtön egy újabb régi, olasz örökzölddel (örökzöld, érted!...). Mióta az eszemet tudom, édesapámnak ugyanaz az illat a kedvence: a Pino Silvestre. Épp vettem neki némi frissítést, úgyhogy meg is vizsgálhatjuk közelebbről.
A Pino Silvestrénél (ami ugye erdei fenyőt jelent) kevés jellegzetesebb külcsín létezik: klasszikus, fenyőtobozt formázó üvege-kupakja abszolút egyedi. Illata szintén összetéveszthetetlen: elég egyszer megszagolni, soha többé nem kevered össze semmivel. A Pino Silvestre nagy olasz klasszikus (olaszok generációinak reklám-alapélménye a nyargaló fehér lovas Vidal/Pino S. reklám, Keith Papworth westerfilm-hangulatú zenéjével), és 1955-ben alkotta Velencében a Vidal Spa egyik tulajdonosa, Lino Vidal (aki nem összekeverendő a „szasszonos” Vidal Sassoonnal). A céget aztán a Vidal-testvérek eladták a német Henkelnek, később azonban Lino unokaöccse, Massimo Vidal megalapította saját hasonló profilú, Mavive nevű cégét, és amint tudta, a számára érzelmi ügy Pino Silvestrét vissza is vásárolta a Henkeltől.
A márkát Pino Silvestre Original néven azóta is a Mavive gyártja Velencében, illetve egy kibogozhatatlan szál mentén, mint Pino Silvestre Classico, a Weruska & Joel Parfums Torinóban, de csak belföldi piacra. Ennek ellenére Olaszországban sem kapható mindenhol, de legalább viszonylag könnyen találni. Németországban is esélyes, és még itthon is fel-felbukkan itt-ott, de aki biztosra akar menni, az a fateromhoz hasonlóan nem bízza a véletlenre, hanem fölhalmoz és tartalékokból él. Érdekesség: hajdanán a valameddig a jugók is gyártották, liszenszben, mint az R4-est. A Pino Silvestre a fenyőtoboz-üveg sugallta hangulat ellenére persze nem kifejezett fenyőillat. Fő illatelemei a levendula, a cédrus, a pézsma, de van benne fenyő-tűlevél, bazsalikom, kakukkfű, zsálya, bergamott is. Ezek többsége ugyebár alapvetően fanyar illatvilágot produkálna, de a pézsma, mint alapillat meghatárózóan édesíti-melegíti a kompozíciót. Viszonylag megosztó illat: aki a pézsmát vagy a cédrust nem szereti, a Pinót sem fogja. Nekem például nem különösebben jön be, ugyanis az a pézsma (tudom, pézsma-szóismételgetek, de ha egyszer valahogy nem áll a számra az, hogy mósusz...), amit a sárga Floïdban sikeresen ellensúlyoz a mentol, itt nekem már sok. Ugyanezt a kompozíciót én nélküle vagy alig pézsmával tudnám elképzelni, ami valószínűleg egy számomra kedvesebb, fűszeres, száraz fanyarságot adna, à la Weleda. Na de nem is baj, elvégre egy családban bőven elég egy Pino Silvestre rajongó, nekem meg teljesen megfelel, hogy apámnál járva néha „büntetlenül” megszagolgatom. Amúgy is szólt, hogy ha már nemzetközivé vált a hatósugaram, nézzek neki valahol kölnit is, mert fogyóban van és itthon nem talál...
Képek: Pamacs és penge
Utolsó kommentek