Méghozzá arcvíz, amely nagyjából a sárga Floïd kelet-európai unokatesója. Cseh (voda po holení), smaragdzöld, és olyan retróillata van, hogy azonnal Jiří Menzel DVD-k után kezdesz matatni.

Az Alpa nem mai márka, hiszen még a Monarchiában született: 1913 óta létezik, tehát akár már Svejk is használhatta fő terméküket: a sósborszeszt. Hajdanán a Brázay és a Diana mellett itthon is az egyik legkeresettebb sósborszesz-márka volt (figyelem: jégjachtnál pótolhatatlan!...). Mára ezt ugyan már masszírózófolyadéknak nevezik, de azóta is változatlan összetételben gyártják – s közben persze, szép középkelet-európai módra, a cég túlélt két világháborút, egy államosítást és egy privatizációt. (A márkáról és különböző termékeiről bővebben a – mint kiderült, létező – magyar forgalmazó oldalán olvashattok.)

Na de nézzük az Alpa 378-at. Az átlagos aftersévekhez képest iciripiciri, 50 ml-es üvegcsében érkezik – de sebaj, jó méret ez, kezes; ráadásul kiváló kupakkal és megfelelő méretű nyílással rendelkezik. A folyadék színe szép zöld, és a címke szerint egy septonex nevű, fertőtlenítő hatású anyagot is tartalmaz. Ez – vagy a magasabb alkoholtartalom – használatkor érződik is: csíp, mint az istennyila, ahogy ezt talán egy régivágású borotválkozás utáni arcszesznek illik is.

Hanem az illat – abban aztán minden benne van. Nagy- és dédpapák, húsvéti locsolkodás, falusi búcsú, vendégségbe érkező nagybácsi… Geránium, pézsma, némi citrom meg mentol húz olyan retróívet, hogy azonnal egy Menzel-film közepén érezzük magunkat. S ennek megfelelően most nem is az elegáns Marcello leszünk, Anita Ekberggel, hanem Kaspar, a fiatal mérnök, aki a világ nekem egyik legjobb filmjében, Az én kis falumban a leglehetetlenebb körülmények között csíp el pásztorórákat a kacér Libuše Šafránkovával. No és persze Pavel úr is leszünk, aki csakis a hetedik lépcsőfokon hajlandó tartani a söreit, mert kizárólag ott lesz tökéletes a hőmérsékletük.

Nem használnám minden nap a 378-at, de az azért nagyon jó, hogy ilyen dolgokat is tudunk még vásárolni.

Régi számolócédulák: www.bedo.hu, fotók: Pamacs és penge