Így hirtelen nem is tudom, francia termék tesztje jelent-e meg már a PésP-n. Mindegy is, egy biztos: ha eddig nem, akkor most majd fog, ugyanis három szappanmárka is itt sorakozik előttem. A „3M”, azaz a Monsavon, Maison du barbier és Martin de Candre alkotta gall triumvirátusból íme, jöjjön az első, a legrégebbi, a nemzeti intézmény: a Monsavon.

A Monsavon (mon savon magyarul az én szappanom) patinás francia márka, 1925-ben született, és 1928-tól a L'Oréal tulajdonában volt. Hosszú ideig csupán néhány termékkel rendelkezett – leginkább is egy tejes-levendulás-lanolinos pipereszappannal, amely a XX. század folyamán aztán szépen a par excellence francia családi szappanná vált – pont úgy, mint itthon a szintén a 20-as években született Baba szappan. A márka reklámszempontból erősen indított: a két világháború között az akkori legnevesebb francia grafikusokkal és plakáttervezőkkel készíttette hirdetéseit.

Dolgozott nekik Raymond Savignac...

...Charles Loupot...

...Pierre Hérault...

...és Jean Carlu.

A Monsavon 1961-ben aztán a L'Oréaltól (amelynek mai székháza a hajdani Monsavon-gyár helyén épült és áll) a Procter & Gamble, majd 1998-tól pedig a Sara Lee  tulajdonába került (utóbbié a Williams borotvakozmetikum-család és a német és osztrák Pitralonok is). 2010-ben aztán az Unilever bekebelezte a Sara Lee-t (piszkálta is emiatt az EU), és ezzel bizonyos szempontból szépen körbe is ért a történet, ugyanis a mai Monsavon-line szinte tökéletesen ugyanazzal a termékpalettával rendelkezik, mint itthon az azóta hasonlóan bővült, azaz nem csak szappanból, hanem samponokból, habfürdőkből, testápolókból stb. álló Baba-választék. Utóbbi pedig – nem fogjátok kitalálni – szintén Unilever-márka.

A borotvaszappan azonban, amely hivatalosan a Bol à raser (kb. a.m. borotválkozóbögre, borotválkozócsupor) nevet viseli, szerencsére stabilan tartja magát. Nagyjából egy időben született a szappannal, tehát a márka születése óta létezik, ráadásul azóta is nagyjából változatlan összetétellel készül. Franciaországban ma is piacvezető termék: másfél-két eurós árával (ennyiért 125 g szappanyot kapunk) tökéletes szupermarket-, kezdő- illetve nagypapa-borotvaszappan.

Kiszerelése is passzol az árához: külső borításként csupán egyszerű celofánba csomagolják (az ezt lezáró vignettán szerepelnek a kötelező információk), a csupor vékony műanyagból van. Amolyan Kindertojás-kapszula vastagságú és keménységű (tehát képlékeny), de viszonylag jól zár azért: ahogy a tetőt rátesszük, érezni, ahogy kisurran a fölösleges levegő. Mindazonáltal a több angol márka által is használt, közismert, klasszikus, hasonló színű, csavaros tetős tégely ehhez képest nehéztüzérség, T-1000-es terminátor és atombunker egyben.

Illata nagyon klasszikus: egy kis hintőpor, egy kis szappan, egy kis mentol, leginkább a Prorasóra emlékeztet, de kevesebb mentolos-eukaliptuszos illóval és több hintőporral. Az állaga szintén a Proraso tégelyeséhez hasonlít: átmenet a szappan (annak puha) és a krém (annak meg kemény) között. Összetevői között faggyút is találunk, azaz kihalófélben lévő állatfaj, hiszen a rajongók nagy szomorúságára egyre kevesebb ilyet találni, és egyre több márka módosítja receptjeit faggyúmentesre – biztos nem az ár az ok, hiszen a faggyú olcsó, hanem a ma trendi vegán- meg biovilágban az ilyen-olyan növényi olajok meg vajak nyilván sokkal jobban marketingelhetők.

Habot verni belőle éppen nem nehéz, de ahogy és amit kapunk, az a korrekt kategória, semmi több. Pozitív, hogy a tégely pereme úgy egy centivel a szappan fölé ér, így keverés közben nem folyik ki a hab a tenyerünkbe. Ez a hab aztán fölöttébb száraz, azaz a lehúzások után egyszerűen nem marad utána semmi, és szinte fölösleges lemosni – elég lenne simán megtörölni az arcunkat. Az viszont érdekes, hogy mindezek ellenére a síkosítás hiányát nem érezni – végeredményben tehát a Monsavon teszi a dolgát rendben. Nem szabad tőle sokat várni, de csalódást sem kelt. A legkevesebb, amit kívánhatunk neki, hogy éljen soká.

Régi hirdetések: web; képek: Pamacs és penge