Hétvégén a nürnbergi IWA & OutdoorClassics kiállításon jártam, és természetesen borotvakés-ügyben is jól körülnéztem.
Lehetett, mert ezen a fegyver-vadász kiállításon késgyártók, késkészítők is szép számban szerepelnek (én a Késportál képviseletében pont ezért mentem), és közülük szerencsére néhányan még – illetve leginkább pont ők – foglalkoznak borotvakésekkel.
Persze ez a „szerencsére” sem érvényes mindenre és mindenkire. Elsőnek ugyanis pont a Master Cutlery borotváiba futottam bele. A Master Cutlery külföldön (ez ugye leginkább is Kínát jelent) gyártató amerikai cég, borotvái előkelő helyen szerepelnek a StraightRazorPlace „megnevedd!” feketelistáján. (Ha valaki tamáskodó alkat, és a márkát illetően első kézből való személyes tapasztalatokra is kiváncsi, kommentben kérdezze róla bátran Fonthuntert.) Mint látható, csicsa és mallninja-faktor a köbön, a használhatóságot azonban szemérmesen inkább ne firtassuk – úgyhogy ugorhatunk is.
A neves, de főleg gyémántos élezőmárkák (Lansky, EZE-Lap, DMT) mellett jelen volt a csúcskategóriás (és áras) japán Naniwa vizes kövek német forgalmazója is. Itt egy érdekes újdonságot nyomtak elég jelentős mértékben: a Schärfmaxot. Ez egy kis, viszonylag puha vizes kő, amellyel a patronos borotvafejek nagyonsok pengéjét lehet valamilyen mértékben élezni, s így az eldobható fej élettartamát akár (hogy reklámokban én hogy utálom ezt a szót) meg is tízszerezhetjük. Én akár még el is hiszem nekik, ki kellene próbálni (nem én fogom), mindenesetre az ajánlott kisker ára 40 euró, tehát rendesen megkérik az árát – ha tényleg működik, akkor viszont igencsak megtérül, és meglehetősen környezetbarát megoldás is.
A nagy nevek közül hárman képviseltették magukat: a Böker, a Thiers-Issard és a Puma. A Bökert manapság a késkedvelők ismerik jobban, szintén patinás solingeni márka, de borotvakés-fronton manapság inkább a DOVO az, amely jóval nagyobb nimbusszal bír. Szépen kidolgozott, 80-200 euró közötti borotvakéseket kínál, a választék nem túl nagy, de a nyolc gyártott modell között úgy méretben, mint formában és nyélanyagban találunk mindenfélét. A két damaszkolt csúcsmodell persze már 6-700 euró...
A pengéken „történelmi” Böker modellek neve és díszítése él tovább: The Celebrated, King Cutter, Edelweiss stb. Rokonszenves kínálat, s mivel kaptam elektronikus sajtóanyagot is szépséges fotókkal, a Böker borotvakésekre egy későbbi posztban még részletesebben visszatérünk majd.
Hanem a konkurencia, az általam egyébként igen tisztelt Puma borotvakései számomra már nem voltak ilyen meggyőzőek. Elöljáróban tudni kell, hogy az egyik legpatinásabb solingeni márka sajnos egyre növekvő mértékben gyártat külföldön, és néha bizony a Puma presztízsével nehezen összeegyeztethető minőségű késeken is ott a név és a logó. Ezeken a borotvákon az nem tetszett, hogy a márkajelzés csupán afféle „festett” formában, a pengén szerepel, esetleg a penge tövén még egy jellegzetes Solingen felirat, de csak ugyanígy, savazva.
Két modell volt, amelyeken rendes beütő volt, de azok is csak annyit mondtak, amúgy általánosságban, hogy „Rostfrei-Inox, Eishärtung, Stainless Steel, Made in Germany”. Mindez nagyon azt sejteti, hogy a Puma a borotvakéseit is valakivel gyártatja – igaz, legalább helyben, Solingenben, ami szerencsére még mindig nem egy pakisztáni kihelyezés. A Puma-presztízst tükröző Puma-ár azonban nekem igenis foglalja már magába a kétség nélküli saját gyártást és ezzel mindazt a majd két- és fél évszázados Puma-szakértelmet és -hagyományt, amiért fizetünk, és amiből – valljuk be – a cég jórészt ma is él. Naiv-e vagyok?
A jelentős francia kiállítói csapatban évek óta ott van a Thiers-Issard is, méghozzá úgy méret, mint forma és nyélanyag tekintetében nagyon – szinte követhetetlenül – szerteágazó kínálatával. A leghíresebb francia márka a Győzike-stílben fogant, színes-giccses mintás műanyagnyelűtől a létező legnemesebb damasztpengésig mindenféle borotvát készít – a fényképezést azonban valamiért nem különösebben szerették: a kiállításon egyedülálló módon megkérdezték, kereskedő vagyok-e, vagy privát látogató, aztán nagy kegyesen beleegyeztek ugyan, de ekkor már elment a kedvem a fotózástól (mondhatni megsértődtem), úgyhogy meg kell elégednetek ezzel a „csúcsmodell-képpel”.
Ami általánosságban véve szomorú, az az, hogy a fent említett három márka a DOVO-val kiegészülve gyakorlatilag le is fedi európa (és ezzel a világ) minőségi borotvakés sorozatgyártását. Időről-időre fölröppen ugyan a hír, hogy utóbbiba a Zwilling/Henckels is újra beleveti magát, de ez egyelőre várat magára. Pedig ha jövőre már ők is ott lennének az IWÁ-n, bizony isten örömmel adnék hírt róluk is...
Képek: Pamacs és penge
Utolsó kommentek