Csak egy versike. De milyen!

Na jó, természetesen nem Poirot bögréje, de olvass tovább, megmagyarázom.

Az úgy volt, hogy Benke Erika valakitől megkapta a linket a Manna-tesztről. Aztán elolvasta a Pamacs és Penge többi kézműves borotvaszappan-cikkjét is, és elhatározta, hogy készít „igazi” borotvaszappant.

Jó kis GIF-et kaptam egy régi pengeélező működéséről.

Akinek egy ilyen régi kütyü a kezébe akad, sokszor nem is tudja, hogy mire való. A lényeg: hajdanán az eldobható zsilettpengék tisztán acélból készültek, bevonatok nélkül, így valóban lehetett őket élezni-fenni. Ez a maitól amúgy is eltérő szemléletű, takarékosabb időkben (nem is beszélve mondjuk a második világháború által lerombolt iparú és acélhiányos korszakokról) nem csak hasznos dolog volt, hanem valós szükséglet, kényszerűség is lehetett. Manapság erre azonban már nem csak a használd és dobd el szemlélet uralkodása okán nincs szükség, hanem egyszerűen lehetetlenné is vált, ugyanis a mai, modern pengék acélján az ilyen-olyan bevonatok a döntők, így ha akarnánk, se tudnánk rendesen megfenni őket.

Sztenderd zsilettpenge-élezőből több modell is létezett. A fönti a legelterjedtebb típus, amelyet Németországban gyártottak Sieger néven, aztán hogy, hogy nem a szovjetek is átvették. Működése roppant egyszerű: a nyitott bakelitdobozkába behelyezzük a pengét, összecsukjuk, és a dobozkán keresztülfutó zsinegen, amelynek egyik végét például a kilincsre akasztottuk, a másikkal meg feszítjük, ide-oda tologatjuk azt. Esetleg a rögzített dobozon csak simán keresztülhúzzuk a zsineget egy párszor. Ez a mozgás a finom élezőkő-pofácskák közé szorított pengét a két excenteres tengely segítségével aztán körkörös mozgásra készteti. Eltérő mechanikai működéssel, de ugyanezen célból készült a magyar Bakony élező is. Ha gyűjteménybe szeretnéd, bolhapiacokon mindkettőt elég könnyű fellelni, ilyenkor a kőpofák állapotára kell figyelni, ugyanis gyakran már sérültek.

A Puli Space blog igen jó poszttal jelentkezett: Gene Cernan amerikai asztronauta emlékirataiból fordított le és közöl egy részletet, amelyben a szerző, mint hajdani résztvevő megemlékezik az Apollo-10 legénysége által végrehajtott első igazi űrborotválkozásról. Külön öröm számomra, hogy minden általa említett tény tökéletesen egybevág azzal, amit pár éve űrhajózási hályogkovácsként a Borotvák az űrben című posztban írtam – marha sokat dolgoztam azon a cikken, így jólesik, na.

...mert állcsúcson vág a hollow ground! (Bocsánat). Találtam egy hangulatos fotósorozatot Muhammad Aliról. 1966-ban készültek egy dél-chicagói borbélyüzletben, ahová Ali betért, hogy igazíttasson a frizkón és borotváltasson. Reggel lehetett, mert közben ásítgatott is. A Magnum ügynökség képei, fotós: Thomas Hoepker.

A Föld napja alkalmából bemutatom a pengegyűjtő dobozkámat, illetve ejtsünk pár szót a pengéről, mint hulladékról.

Na gyerekek, végre, itt a lehetőség egy késes legenda által készített egyedi darab megvásárlására. Csak négyezer dollár.