Na jó, természetesen nem Poirot bögréje, de olvass tovább, megmagyarázom.
Aki egy kicsit is fogékony a tárgy- és eszközkultúrára (szerintem a PésP-olvasók jó része ilyen), és látta már a David Suchet-féle Poirot-sorozat néhány epizódját, biztosan észrevette, hogy azokban milyen hihetetlen minőségben és ízléssel válogatták össze és idézték meg a korra jellemző építészetet, divatot, bútorokat, egyéb tárgyakat. Csodálatos a styling: ha a történetre nem is figyelsz, akkor is élvezed minden jelenetét. A filmekben többször tanúi lehetünk annak is, ahogy Poirot iszonyú műgonddal gondozza: vágja-fésüli-keni a bajuszát. Merthogy egy műremek bajuszt bizony ápolni és védeni kell. (David Suchet nemrég megjelent, Poirot és én című könyvében így ír születéséről: „Végül Brian és én előálltunk azzal a bajusszal, ami szerintünk tökéletesen olyan volt, amilyennek Dame Agatha elképzelte – egy kicsi, csinos, kackiás, gondosan viaszolt és felfelé pödörített bajusz, amelynek hegye pontosan egy vonalban volt az orrom hegyével. Számunkra ez volt a legcsinosabb bajusz egész Angliában, és Hercule Poirot is bizonyára ilyet viselt.”)
Ezt a bögrét a Magyar Szecesszió Házában fényképeztem (ahonnan néhány éve egyszer már jelentkeztem), és bár stílusát tekintve nem különösebben szecessziós, még kevésbé a Poirot-sorozatban buján tobzódó art déco, de a lényegen ez nem változtat: a belül lévő hidacska nem más célt szolgál, mint hogy a csésze tartalmát szürcsölő úriember gondosan waxolt, nemes bajuszát ne érje a folyadék, ne adj' isten – még rá gondolni is szörnyű! – a tejhab. Bajuszvédős bögre: bájos funkció tökéletes megvalósításban. S most már értitek: Poirot-nak egészen biztosan volt ilyen bögréje.
Utolsó kommentek