Penge fedőnevű (nem ok nélkül az) barátom meglepett egy tálca Captain márkájú pengével. A Captain a LORD egy almárkája, s egyben különleges, szénacél modellje, látványos borostyánszínű bevonattal. Kívül-belül iszonyúan jól néz ki, s mindennek tetejébe még igen szépen is muzsikál. Akarom mondani, focizik.
Ahogy megláttam a dobozt, már a megjelenése alapján rögtön elcsábultam, és alig vártam, hogy körbefényképezgethessem: a piros-fehér-fekete hangulat, a kifejezetten retró dizájn, a látványosan kihajtogatható reklámdoboz igencsak fotogénné teszik.
Vezérmotívuma a Csapatkapitány, aki hangulatával ha Puskás Öcsiig nem is, de a Császár, azaz Beckenbauer Franzi bá' idejéig mindenképp visszarepít bennünket – azaz addig, amikor még hosszú ujjú trikóban és a mai, kosárlabda ihlette lobogós nadrág helyett még szűk és rövid klottgatyában szaladgáltak a pályán az aranylábú fiúk, hogy kergessék a pöttyöst (mondtam már, hogy imádom a sporttal kapcsolatos, sztereotip nyelvi fordulatokat?), ami mellesleg tényleg „pöttyös” volt, és nem afféle dizájnparádé.
Mellékszál: a hagyományos borotválkozásban az is jó, hogy a kelléktárral kapcsolatosan folyamatos a retróérzés – de nem ám az erőltetett, trendi-sznob vonalon, hanem amúgy teljesen természetesen. A műfaj sajátja, mondhatni. Aki tehát bírja a retrót, az itt lubickolhat rendesen.
Na de nézzük a Captaint. Tízes papírdoboz, benne egyenként borítékba és zsírpapírba is csomagolt pengék. A cég semmi egyéb specifikációt nem árul el, minthogy a penge anyaga szénacél. Ez mondjuk nem is csoda: a késeknél például a penge anyaga csak egy dolog, ott mellette sokat számít a forma és a funkció, az egyéb felhasznált anyagok, azok minősége és esztétikuma, ráadásul van markolat, esetleg tok... A borotvapengék ellenben sokkal racionálisabb műfaj, és az egyetlen dolog, amivel igazán lehet „fegyverkezni”, az az anyag és a bevonatok – ezért aztán a gyártók hallgatnak is róla rendesen. Szóval, hogy szénacééél? Mi a csuda, zsilettben azt se sokan készítenek már.
A penge a sárgás bevonattal ráadásul kifejezetten jól néz ki (régi zsilettpengéken láttam már ilyet, akkor is tetszett). Jól néz ki csupaszon is, de még inkább, amikor betöltjük a borotvába. A fej négy oldalán kikandikáló sárgás pengeszél egyből odavonzza a tekintetet, és rögtön érezni, hogy itt valami másról, valami nem mindennapi dologról van szó. Mint egy Subaru WRX, vagy – hogy stílusosan még retróbbak legyünk – egy Renault Clio I Williams bronzszínű felnijei – még csak autómániásnak sem kell lenni, hogy rögtön máshogy nézzen rájuk a férfiember.
Borotválkozásnál a Captain kiváló, alapos munkát végez, a stílusához illően kissé „érdesebb”, a bőr és a kéz között közvetlen kapcsolatú érzetet adva. Már négyszer használtam, ebből háromszor is kétnapos borotválkozással, ráadásul reggel, ébredés után, sietősen. Ezek számomra mind-mind kritikus faktorok, és nem akármilyen penge kell hozzájuk – de a Kapitány jól vizsgázott. Fontos: mind a négy borotválkozás teljesen egyforma volt, ami az él tartóssága tekintetében kitűnő jel. Mivel tudtam, hogy egymás után többször is fogom használni, a pengét nem vettem ki a borotvából, csak leöblítettem a csap alatt, és úgy tettem el. Semmilyen rozsdapötty nem jelent meg rajta sehol (csapvíz: XI. ker., csak mert ez sem mindegy), azaz a sárga bevonat jól védi a szénacélt, illetve az élbevonat is hatékony.
A Captain tehát tényleg megérdemli a címét: erőlködés nélkül, szépen és könnyedén dolgozik. Retrókülsejében pedig van valamilyen, a mának fityiszt mutató pimaszság is. Olyan elegáns szemtelenség, mint ebben a csapatkapitány szabadrúgás-gólban.
Képek: Pamacs és penge
Update két héttel később
Mivel még mindig benne volt az L5-ben, és Penge is rákérdezett, azért egy ötödik menetnek csak nekifutottam vele. Ez is egyformára sikeredett az első néggyel. Közben Feathert is használtam, ami értelemszerűen egész más érzés – nem is lenne igazságos összehasonlítani őket –, ugyanakkor segített abban, hogy még jobban „megértsem” a Captaint: egész egyszerűen olyan, mint amilyenek a 40-50-60 évvel ezelőtti, jobb minőségű zsilettpengék lehettek. Illetve olyan is kissé, mintha késsel borotválkoznék: hangosabban serceg, van egy kis érdességérzete – de a végén közel ugyanolyan kiváló eredményt ad, mint csúcstechnológiás inoxacél társai. Valami miatt az az érzésem, hogy az irritációra érzékenyeknek még inkább való – de ezt talán majd ők elmesélik, mert én szerencsére nem vagyok az.
Utolsó kommentek