Szakmai kiránduláson voltam Székesfehérváron, Flaschner Kálmán üzletében és műhelyében. Gyerekek, borotvakés-ügyben nagyon nincs veszve a haza. Állakat felkötni.

Tibi szólt, hogy megy, én meg ugrottam is. Lássuk, mi a helyzet Kálmán bácsinál, akinek az üzletére emlékeztem (Székesfehérváron voltam katona), illetve jó pesti gyerekként természetesen a belvárosi, alsó Váci utcai boltot is régről ismerem. Kálmán bácsi hagyományos borotválkozós köreinkben nemrég került reflektorfénybe, amikor is egyrészt regisztrált A borotválkozás jóbarát fórumra, másrészt kiderült, hogy nemcsak vannak Rudolf Stehlo borotvái, de jó barátságban is van a hajdani Henckels-mesterrel. Azóta már nemcsak fonthunternek és nekem vannak Stehlóink (amelyek egyébként anno az USÁ-ból érkeztek, hiszen mit sem tudtunk arról, hogy elég lenne leugrani Székesfehérvárra), illetve kiderült, hogy id. Flaschner mester mindenféle mást is tart, de újra is köszörül, nyelez stb. Az azonban, hogy a fehérvári üzlet mára milyen szinten borotvakéses aranybánya, valószínűleg csak most derül ki – erről szól ez a poszt, főleg képekben.

Ahogy megérkeztünk, Kálmán bácsi azonnal rokonszenves lett, mert rögtön kiszúrtam, hogy gyűrött a füle. A birkózáshoz engem különleges kapcsolat fűz, ugyanis a későbbi sok közül életem legelső sportja volt kiskoromban, és nagyon szerettem. A körúti házunk udvarában anno szabóműhellyel bíró, szintén gyűrött fülű id. Kollárik Misi bácsi ajánlott be a Dózsába, az Eötvös utcába, a hajdani híres vívóterembe – és ha '78-ban nem megyünk évekre külföldre, akkor lehet, hogy ma az én fülem is gyűrött. Mint aztán ki is derült, Flaschner Kálmán válogatott birkózó volt, később edző is, majd nemzetközi bíróként konkrétan bejárta a világot.

Na de sok a duma, nézzük a lényeget. Az alábbi képek családi ereklyét: egy régi, saját gyártású borotvát (Fodrász Kincse!) mutatnak, mint ebből is sejthető, a Flaschner cég igen régi, 1856 óta létezik, a Váci utcai boltot vivő ifjabb Kálmán már a sokadig (tán ötödik) generációt képviseli.

Flasi bá' egyébként még a legnemesebb szakmai hagyományok szerint, az inas-segéd-mester hierarchiában tanult – jót nevettünk, amikor elmesélte, hogy apja egyik segédje, Nemes úr (mert a segédeknek már kijárt az úr megszólítás) mekkora pofonnal jutalmazta őt, az inast, amikor lyukat köszörült a borotvába. – A segéd megpofozhatta a mester fiát? – kérdeztem, mire a válasz nevetve csak ennyi volt: – Hujjuj...

Kálmán kiváló kapcsolatokkal bír Solingenben, jó barátja Herr Klaus, a DOVO mestere, gyorsan mutatott is egy csomó fotót, amelyek a DOVO-üzemben készültek. Mivel rendszeresen jár ki, nagyon komoly készlete van különféle kész borotvákból, nyers pengékből, újabban nyelekből – az állunk esett le, ahogy folyamatosan pakolt a pultra. Itt vannak például ezek a dobozok.

Ezek, kérem, nem üresek ám... Ilyesmivel vannak teli (ebből a DOVÓ-ból például van vagy hat egyforma):

Henckelsekből, sőt, azon belül Friodurokból sincs hiány.

De egyéb NOS (new old stock, azaz „régi, de új”) kések is foroghatnak a szívünkben, mint például ez a Gotta Ben Hur.

Akad még azért Stehlo is – mondjuk erre a zsenge, 8/8 fölötti darabra már ne gerjedjetek, mert lefoglaltam!...

A késeken kívül mindenféle egyéb finomság is található és kapható, például a nyelek díszítésére szolgáló kis fémlapkák.

Nem lesz könnyű helyzetben az, aki pengéjéhez szeretne új nyelet vásárolni, vagy a régit Flaschner mesterrel kicseréltetni (igen, vállal ilyesmit). Gyilkos választék, gyilkos mennyiségben, nem irigylek senki ebben gondolkodót.

Amikor pedig az ember azt hiszi, hogy már mindent látott – na, akkor kerülnek elő olyan dolgok, amilyenekről még csak nem is hallott. Így például egy halom régi útitok, különböző méretben és színben-mintában. (Kérdezzük, ezek mennyik. A válasz: – Gyerekek, fogggalmam sincs... – Gondolom, az utóbbi nagyonsok évben senki nem vett nála ilyesmit. Na, majd most!

Kálmán kitűnő tartalékokkal is bír DOVO, Henckels és egyéb pengékből, amelyek különböző (nyelezésre kész, köszörülendő stb.) állapotban (és részben olajfürdőben) leledzenek, és önmagukban igen sokáig biztosíthatják kicsiny országunk borotvakés-szükségleteit.

Bekukkantottunk a műhelybe is, ahol Flasitól rögtön némi szegecselési és egyéb bemutatót is kaptunk.

Még a műhelyben is ilyesmikbe botlik az ember...

Kálmán elméleti tudásunk gyarapodásáról is gondoskodott, például ilyen ritka szakkönyvek segítségével, de gyönyörű terminus technicusokkal is gazdagodtunk – így most már tudjuk, mi is a szalonnás pengehát és a hugyos él!

Aktualitás: épp most áll szolgálatba az új bőr. Impresszív darab, vagy 6 mm vastagságban. A régebbi évtizedeken át szolgált, egyébként mindkettő amerikai.

A borotválkozás jóbarát fórum kedves és becses ajándékot is kapott: íme Solingen egyik jelképe, a derék kovács. A párja az üzlet falán lóg.

Épp ott volt ifjabb Kálmán is, aki a Váci utcai boltot és műhelyt vezeti, így családi-szakmai csoportképpel búcsúzhatunk: balról jobbra Attila, a segéd (állítólag ő már nem pofoz senkit), ifjabb és idősebb Flaschner Kálmán.

Végezetül pedig egy figyelmeztetés: vigyázat, Kálmán épp a napokban készül Solingenbe, újabb szállítmány várható...

Képek: Pamacs és penge