A minap öröm ért: megjött ez a borotválkozóedény az Egyesült Státusokból. Öreg, fásult eBay-ezőként ez a bögre ugyanis elég régóta az első olyan dolog volt, aminél igazán izgultam, hogy megnyerjem.

Hogy mi fogott meg rajta? A dekoráció, természetesen. Aki kicsit is járatos a borotválkozóbögrék- és edények világában, rögtön láthatja, hogy a leggyakoribb, elég szokványos virágmintákhoz, reklámfeliratokhoz, barokkos pásztorjelenetekhez meg obligát oldtimer autókhoz képest ez meglehetősen szokatlan, s emellett nagyon eredeti: egy kedves-pajkosan ábrázolt vidéki úriember. De vérbeli angol ám, látszik rajta, hogy a reggeli után kisétál egy kicsit, megnézi, milyen munkát végzett tegnap a kertész, megfuttatja a pointert, közben elszív egy szivart és latolgatja, alkonyatkor kimenjen-e vadkacsázni a Purdey-vel. Egyébiránt Eucrist használ Trumpertől, a Curzon Street-i üzletében vásárolja, amikor kéthetente fölmegy Londonba, a klubjába.

A dekoráció tehát stílusában nagyon ritka és eleve rokonszenves, de a lényeg, a legfontosabb, ami igazán számít, a valódi indíték, amiért minden alkalommal megmelegszik a szívem, ha ránézek, az bizony az, hogy ez a képecske tökéletesen olyan, mintha gyermek- és kamaszkorom legkedvencebb illusztrátora, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek gyerek- és ifjúsági, sőt tankönyvei sokaságának rajzait fémjelző Szecskó Tamás rajzolta volna. Ugyanazok a finom vonalak, ugyanaz a kikacsintós, ironikus, mégis bensőségesen „tudom, hogy tudod, hogy tudom” hangulat, mint sok-sok Delfin meg Pöttyös könyvben, vagy az Alice csodaországban, a Fecskék és Fruskák, a Huckleberry Finn stb. lapjain. Értitek most már, hogy miért kellett megszereznem, és hogy tényleg meg kellett szereznem?!

Rendszertanilag ez a bögre amúgy a kenguruk rendjéhez tartozik. Én legalábbis kengurubögrének hívom ezt a típust, amelyen elöl afféle erszényként egy nyílást találunk, hogy az edényt meleg vízzel feltöltve itt tudjuk beáztatni, vagy menet közben meg-megnedvesíteni a pamacsot. Fönt csepegtetőlyukakkal ellátott szappantartó van, illetve találunk rajta egy ritkábban megtalálható, de igen hasznos részletet is: a fül felső része jó széles és vályús kialakítású, hogy borotválkozás közben oda fektethessük a pemzlit. (Tökéletes szivar-hamutál lenne.)

Angol gyártmány, persze (Sandland, Hanley Staffordshire), és a másik oldalán a Royall Lyme feliratot találjuk, arany citrommal. Utánanéztem, mi ez, és egy roppant rokonszenves dologra bukkantam. A Royall Lyme Bermuda Ltd. az ötvenes években a Bermudákon alapított kis cég, és néhány hagyományosan karibi és antilláki illatot (lime, mandarin, a szinte kötelező bay rum stb.) készít egy „all purpose”, azaz afféle mindenes kategóriákban, valahol az aftersév és a kölnivíz között. Szép, fémkupakos, régies üvegcsék, jónak tűnő illatok – a történet tehát folytatódni fog, és csodálkoznék, ha még idén ne számolnék be róluk első kézből.

Ja, és a Royall Lyme honlapján, a cég házimúzeumának galériájában megtaláltam ennek a bögrének az ikertestvérét!

Képek: Pamacs és penge