A manapság is kapható és használatos illat- és borotválkozás utáni szerek között ez az egyik legrégebbi és leghagyományosabb. Nézzük csak meg közelebbről is, miről is van szó, illetve ismerjük meg egy „kézműves” bay rum elkészítésének történetét.

A név természetesen egyrészt a rumból, másrészt egy nyugat-indiai (figyelem, itt kolumbuszi értelemben, azaz Antillák, Karib-térség) mirtuszféle, a fürtös szegfűbors (Pimenta racemosa) angol elnevezéséből ered (s mint ilyen, nem összekeverendő a konyhából ismert, angolul szintén „bay” babérral, a Laurus nobilis-szal). Eredetileg e fa leveleit és bogyóit áztatták az ugyebár szintén hagyományos regionális termékben, a rumban, s egyéb fűszereket és olajokat is adva hozzá gyógyászati és kozmetikai célokra használták: hajszeszként, illatszerként, izom- és ízületi fájdalmakra, láz- és fejfájáscsillapítóként. A XIX. sz. közepétől aztán elkezdték közvetlenül a levelek lepárlásával kinyerni a bay-olajat, s ez külön iparággá vált.

A bay-olaj és a bay rum kozmetikumok a térségben (Bahamák, Jamaika, Virgin-szigetek, Dominika, Florida stb.) máig hagyományos termékek, de a patinás angol márkák is szinte kivétel nélkül gyártják.

Találtam egy régi, magyar nyelvű leírást is, amely Czollner Vince patikus 1864-es receptgyűjteményéből származik. (Zseniális forrás, figyeljétek meg, egy korabeli patikus miket nem készített, a czipőfénymáztól kezdve a görögtűzön meg a tojásfestő-poron át a patkányirtóig. Ráadásul a maiaknál arányaiban biztos jóval alacsonyabb magisztrális díjért, lásd később.)

Bay-Rum: 30 gramm Bay-olaj 4 liter borszeszben nyolcz napig emésztendö, ekkor négy liter vizet adva hozzá, ujabbi nyolcz napig állani hagyjuk, naponta jól felrázzuk s végül megszürjük.

A bay rum összetételére mindazonáltal nincs pontos recept: a receptúra egyik gyártóról a másikra változik. A bay (-olaj) és a rum (szesz) persze alap, ezekhez különböző arányokban jöhet még szegfűszeg, fahéj, narancs, lime, mandarin, vanília stb. A bay rumok illatvilága mindezek ellenére viszonylag jól körülírható: jellegzetesen borsos, szegfűszeges-fahéjas, némi citrussal, esetleg vaníliával – azaz forraltboros, mézeskalácsos, puszedlis illat ez, de úgy ám, hogy egyáltalán nem geil és szirupos, hanem kifejezetten karakteres, férfias és száraz. Éppen ezért nyári melegben (lásd Karib-tenger…) ugyanolyan kellemes, mint télen.

Na, és akkor a lényeg: a borotvafórumon jött az ötlet, hogy a megfelelő alapanyagok összeválogatásával és beszerzésével készítsünk saját bay rumot. A projektben négyen vettünk részt, teljesen egyenlőtlen mértékben: az Ötletadó, aki Angliából az olajokat is megrendelte, a Végrehajtó, aki gyógyszerkutató vegyészmérnök párjával a keverést végezte, és a két Stróman. Utóbbiakból az egyik ugye jómagam, aki a megfelelő mennyiségű, jamaikai helyett ugyan kubai, de ott helyben vásárolt és igen jó minőségű rummal (Santiago Anejo) szálltam be. Láthatjátok, szó szerint a számtól vontam meg a falatot kortyot, azért ám ez is valami. (Egy ponton – nevezetesen az 500 g 70%-os alkohol gyógyszertári rablóára kapcsán – szó esett arról is, hogy költségoptimalizálás címén vegyük még be egy bizonyos Wesselényi utcai italmérés csaposát, aki 500 gramm 70%-os alkoholból bármikor simán kihoz 2000 gramm szintén 70%-os alkoholt – de aztán mégis inkább a megalkuvás nélküli minőségre szavaztunk.)

Íme a kiinduló recept (innen származik):

1 dl vodka, 2 evőkanál jamaikai rum, 1/4 teáskanál jamaikai szegfűbors (allspice), 1 rúd fahéj összetörve, 1 kisebb narancs reszelt héja, 2 száraz levél Pimenta racemosa (bay) vagy illóolaj. 2 hétig áztatni jól záró üvegben, száraz, hűvös helyen (de nem hűtőben), aztán átszűrni több réteg kávéfilteren és szép üvegbe töltve használni.

Mindez aztán praktikus okokból némileg egyszerűsíttetett, és áztatás helyett végül olajokat használtunk, így ez lett a végleges összetétel:

Innentől már csak értő kezekre és szakértő keverésre volt szükség, de ahogy már említettem, és a fenti képen látható, ebben sem volt hiány. (Figyelem: a háttérben egy kultikus eszpresszógép: a karos Arrarex Caravel is látható.)

Kérem szépen, a végeredmény egyszerűen kiváló lett. Ízlés dolga persze, ráadásul én a Geo. F. Trumper Bay Rumja alapján már tudtam, hogy mire készüljek, s így azt is, hogy kedvelem ezt az illatvilágot – de a mi kézműves bay rumunk mégis minden várakozásomat fölülmúlta. S ami a legszebb: csak, mert tetszett, még valamikor a nyár elején szerváltam az eBay-ről egy régi amerikai, mázas kerámiabutélkát, amilyenben anno több márka is árult kölnivizeket és afterséveket – s az enyém esetében, mint a képen is látható, Colonel Conk Bay Rum volt. Nos, ebbe került az én aftersévem is – és ennél kerekebb már nem is lehet ez a történet.

Képek: web, St. John Historical Society, Pamacs és penge