Na gyerekek, végre, itt a lehetőség egy késes legenda által készített egyedi darab megvásárlására. Csak négyezer dollár.

Mick Strider a nevét viselő Strider Knives márka alapítója. A társával, Duane Dwyerrel fölvirágoztatott cég kompromisszummentes, hardkór katonai késeivel vált előbb ismertté, aztán egyenesen kultikussá. A Strider honosította meg azt a szemléletet, amelyben az általános katonai kés nem egy – jó eséllyel soha be nem következő – közelharcra tervezett gyilokfegyver, hanem sokoldalú és bivalyerős ütő-vágó-nyitó-feszítő-törő stb. szerszám bármilyen esetre. Mint ez az enyém itt, még a márka (h)őskorából.

A volt különleges alakulatos, kemény múltak azonban érző szíveket, sőt mi több, művészi lelkeket is takarnak (no meg a megszerzett hírnevet kiváló üzleti érzékkel hasznosító tehetséget is), amelyeket az „élezett feszítővasak” készítése nem elégített ki, és a fiúk elkezdtek egyedi darabokat is alkotni, amelyek különlegesen köszörült formákkal, damaszkolt acélból készült pengékkel stb. dicsekedhettek.

Ezek a MSC (Mick Strider Custom) és a DDC (Duane Dwyer Custom) darabok, s a gyűjtők a szériában is drága Strider-késekhez képest is irdatlan árakon tüntetik el őket, általában igen rövid időn belül.

Na, ilyen darab ez a borotvakés is. Az acéljáról semmit sem tudni, csak hogy Mick kovácsolta. A damaszkolási módszeréről van fönn egy videó is, érdemes megnézni – én valahogy mindig szeretem figyelni, ahogy dömöckölik az izzó acélt, ez is biztos összefügg az emberiségnek a tűz nézése iránti ősi vonzalmával. Egyedül a borotva méreteit ismerhetjük, no meg a tömegét: 10,4 uncia – jesszus, az harminc deka! Tudod, mi az borotvában? Persze ilyen vastag nyélpanelek mellett nem is lehetne pehely darab. Érdekes lehet az egyensúlya.

A damasztról megkérdeztem Pyrastert, azaz Fazekas Józsefet, aki a téma egyik legavatottabb hazai mestere. A képek alapján ezt látta: Nem tudom megállapítani (még úgy sem, hogy a filmet megnéztem a készítésről), hogy milyen anyagból készíti a damasztot, de van egy olyan gyanúm, hogy acélon kívül tiszta nikkelt, esetleg vörösrezet, sárgarezet és ezüstöt is kevert bele, ugyanis a pengének mokumés jellege van. Ha ez igaz, akkor ez csak egy díszborotva, hiszen a föntebb említett anyagok nagyon puhák. Amit látok a borotván: nagyon sokáig maratták, ettől lett durva a felülete, majd a penge csiszolása és a markolat oldalsó díszítő csiszolásai után újra maratták, ugyanis ott már nem mély a maratás nyoma.

Persze ezt a borotvakést jó eséllyel amúgy sem használatra veszi meg a majdani tulaj, így műtárgyként kell kezelni, annak pedig szép. A részletekről készült fotók mintha valami dinoszauruszok korabeli gyíkot vagy madarat ábrázolnának.

Köszönjük a képeket a Monkey Edge-nek, sok sikert kívánunk az eladáshoz. Nekem speciel a vizuálesztétikai élmény is elég, ingyen. Ha neked nem, csak kövesd a linkeket. PayPallal is fizethetsz.

Még több kép a Monkey Edge oldalán.

A Strider késekről bővebben és magyarul itt olvashatsz.

Képek: Monkey Edge, PésP