Az úgy volt, hogy Benke Erika valakitől megkapta a linket a Manna-tesztről. Aztán elolvasta a Pamacs és Penge többi kézműves borotvaszappan-cikkjét is, és elhatározta, hogy készít „igazi” borotvaszappant.

Ő is így mondja, hogy igazit, mert bár más szappankészítőkhöz hasonlóan neki is volt már „borotvaszappanja”, de ha az rendesen működött volna, aligha vágott volna bele a fejlesztésbe. Olvasott, tanulmányozott összetevőket, receptúrákat, fórumokat és megszületett az eredmény, amelyet elküldött és kipróbáltam.

A szappan helyre kis kartondobozban érkezett, rajta madárkás pecséttel, ami gondolom a vállalkozás nevére (Cinke-major) utal. A dobozban papírba csomagolva lapult a kb. 6,5 cm átmérőjű, 2,5 cm magas, hengeres pakk, amelyből kellemes levendulás-rozmaringos illat áradt. Keresgéltem a borotválkozóedényeim között, és találtam hozzá egy megfelelő átmérőjű IKEÁ-s csuprot, amely egyébként igazából mini kaspó – jótanács: nem csak a konyharészlegen kell ám edényt keresgélnünk. A szappan amúgy elég képlékeny, így ha kell, szinte bármibe bele lehet nyomogatni, félgömb vagy lencse formájú edénybe is.

Nem közvetlenül az arcomat szándékoztam tehát beszappanozni, de biztos, ami biztos alapon azért megfelelően izmos pamacsot: egy Semogue borzot áztattam be és küldtem hadba. Szerencsére nem lett komoly a csata: a szappan szépen kúszott föl a szőrön, s onnan a lehető legnagyobb rendben vándorolt át az arcomra. Ott aztán rögtön és könnyen abszolút korrekt habot adott – ettől azonban még nem estem hasra, sőt, itt kezdtem el igazán figyelni: vajon csak másodpercekig tart-e, vagy tartósnak bizonyul? Más kézműves borotvaszappanok habja bizony pont ilyenkor szokott elkezdeni apadni, buborékként pukkangatni, eltűnni, szétfolyni, lecsurogni.

Na, nem úgy ez a cinkeszappany. Ez, kérem, működik! Az arcomon tökéletesen tartós hab maradt a borotválkozás végéig. Sőt, nem csak az arcomon, hanem a pamacsban is, így szokásomtól eltérően a teszt kedvéért még egy második kört is simán abszolváltam – ennek ellenére különösebb szárító hatást sem éreztem utána. Ha nagyon akarnám, egyetlen észrevételem az illattal kapcsolatosan lehetne: talán túlságosan is diszkrét, óvatos. Nyugodtan mehetne bele több is a levendula- és rozmaringolajból, hogy intenzívebb legyen az odőr. Szeretjük mi azt, még ha férfinépség is vagyunk. A borotvaszappan ráadásul sokkal tovább áll és szolgál, mint a pipereszappan, és nem szerencsés, ha az illat idővel eltűnik és marad a natúr szappanszag – tapasztaltam már ilyet.

Megtört tehát a jég, végre kapható jól működő, magyar kézműves borotvaszappan – s talán nem nagyképűség, ha büszke vagyok a Pamacs és Penge e folyamatban játszott katalizáló szerepére. Erika részéről pedig még nincs vége a munkának: azt mondja, készül már a marhafaggyús változat is. Ez a szappan pedig két kiszerelésben kapható: fehér gyógyszertári krémdobozban, kb. 85-110 g-ig, 850-1100 forintért, vagy így papírban, utántöltő változatban kb. 85-90 g-osan, 900 forintért – plusz posta.