Létezik egy teljesen idétlen kinézetű biztonsági borotvatípus, amelyet mai, közkeletű nevén slantnek hívunk. Idétlen, mert úgy néz ki, mintha véletlenül ráült volna Fekete László: a fej, és ezáltal a penge nem merőleges a borotva nyelére, azzal nem derék-, hanem más szöget zár be. Hajdanán több cég is foglalkozott vele, mára ezekből csak a Merkur maradt: Slant Bar néven gyártja és természetesen jelentős rajongótábora van.
Én mondjuk pont nem tartozom ebbe a táborba. Nem azért, mert vitatom a slant (ami magyarul ferdét jelent) hatékonyságát és alaposságát, hanem egyszerűen zavar, ahogy kinéz. Báncsa a szemem. Nekem, kérem, egy biztonsági borotva szimmetrikus legyen, ne ilyen részeg küllemű, ilyen elfolyt Dali-forma. A slant feje és benne a penge egyébként nem is csak simán ferde, hanem torziósan hajlik, a hossztengely mentén csavarodik: a perem és az él mindkét oldalon ellenkező irányban lejt, így viszont, ha a borotvát forgatjuk, a felénk néző oldalon mindig ugyanazt kapjuk. Tehát úgy, mint a propeller meg a sajtos masni esetében.
Logikus a kérdés: miért ez a ferdeség, mi a jelentősége, mire jó az egész? Nos, ez elméletben nagyon egyszerű, bár elképzelni talán egy kicsit nehezebb. Ha a „normális”, derékszögű borotvánkkal a penge élére merőlegesen, azaz a nyél tengelyében húzunk, méghozzá a szőr növésével egyező irányába, akkor a szőrszálat az él toló vágással vágja. Ha a penge a szőrt a mozgás irányához képest nem merőlegesen, hanem szögben éri, akkor már szeli is azt, ami hatékonyabb művelet. Merthogy a vágás és a szelés „szakmailag” nem ugyanaz. Hogy könnyebb legyen megérteni, képzeljünk el egy vágódeszkára fektetett répát. Ezt darabolhatjuk úgy, hogy a kést fölülről, merőlegesen simán lenyomjuk: ilyenkor vágunk. Csinálhatjuk azonban úgy is, hogy a penge lefelé irányuló mozgásába egy toló vagy húzó mozgást is viszünk – na, ez már szelés. Persze a vágással sincs baj, egészen addig, amíg a penge tökéletesen éles, vagy az anyag elég puha. Ha azonban a körülmények együttállása már nem ennyire optimális, akkor a szelés a könnyebb feladat, ez adja a hatékonyabb eredményt.
A ferdefejű borotva működési mechanizmusára van egy még szemléletesebb példa. Mi van akkor, ha nem adott a vágódeszkás répa nyújtotta szabadság, azaz mondjuk nincs elég hely, és a penge csak lefelé mozoghat? Akkor a megoldás az, hogy a nagyobb hatékonyság érdekében a pengének a mozgás irányához képesti szögén módosítunk, és így az anyagba hatolás után korlátozottan, de mégis megvalósul a szelés. S igen, a vizuálisabb típusú olvasó előtt már meg is jelenhett ennek a vágástípusnak a leghíresebb képviselője, a guillotine, azaz a nyaktiló. E méltóságteljes szerkezetben a penge egy irányban, oldalmozgás nélkül csúszik, és az él a simább vágás, a jobb eredmény érdekében ferde, azaz szel. Jelen példa esetében persze a szőrrel együtt a nyakat is, igen jó hatásfokkal. (És pont ez utóbbi, azaz a halálraítéltek kevesebb szenvedéssel történő kivégzése – tehát végső soron humanitárius szempontok – indították Guillotin doktort arra, hogy a francia nemzetgyűlésben a kivégzésekről szóló törvény módosítását indítványozza, javasolva a nyaktiló használatának kötelezővé tételét.) Hát kérem, ugyanígy működik a slant, a ferdefejű borotva. (Ez a vágástípus egyébként rendes borotvával is kivitelezhető, létezik rá haladóknak való módszer, de ez már egy következő poszt témája lesz.)
A slant egyébként inkább haladóknak ajánlott készülék, és ez jól is van így, aláírom. A kezdőnek amúgy is minden baja van azzal, hogy egyszerre több mindenre kell figyelnie... Márpedig a slanthez igencsak hozzá kell szokni, eleinte a gyakorlott DE-borotválkozót is megtréfálgatja a furcsa tartás. Illetve pont, hogy nincs, nem is kell furcsa tartás, és épp ez okozza a kezdeti bénázást: mivel borotválkozás közben a tükörben a borotva fejét nézzük, a slantet is hajlamosak vagyunk folyamatosan „egyenesbe” állítani. Amikor azonban húzni kezdenénk, rögtön rájövünk, hogy a húzás irányához képest meg a nyél áll hülyén, és korrigálunk. Amíg azonban a ferde fejjel történő borotválkozás nem válik készséggé, ablaktörlő-szerűen döntögetjük jobbra-balra a nyelet, és persze nagyon hülyének érezzük magunkat. Olyanoknak meg aztán végképp nem ajánlom, akik valamilyen oldal- vagy állszakállt, bajuszt stb. szeretnének formázgatni: nekik a slant simán szívás. Gondoljatok bele: mivel a két szemben lévő oldal ellenkező irányban lejt, az a dőlés, amit mi a tükörben a fej kifelé néző oldalán látunk, pont az ellenkezője annak, amit a túloldalon épp megpróbálunk mondjuk a barkó széléhez passzintani. Persze úgysem találjuk el, csak sokadszorra, de addig mint egy megkergült metronóm, egyre idegesebben döntögetjük a nyelet jobbra-balra. Szívás, na, mondom.
Persze, mint mindenhez, természetesen a slanthez is hozzá lehet szokni, plusz ugye milyen büszke dolog, ha valaki még egy szubkultúrán belül is valami obskúrus frakcióba tartozik... Az azonban bizonyos, hogy a slant valóban jó és alapos borotva – legföljebb egy ideig a barkó lesz minden borotválkozás után egyre rövidebb...
Képek: Pamacs és penge
Utolsó kommentek