Flasi bá' üzletével kapcsolatban írtam korábban: gyerekek, borotvakés-ügyben nagyon nincs veszve a haza. Nos, nagyjából ugyanígy mondhatom a Metropolitan szépségszalon most nyílt Pesti Borbélyműhelyével kapcsolatban: gyerekek, borbélyügyben sincs veszve. Sőt! Reneszánsz van.

Rendszeresen visszatérő kérdés ugyanis: van-e olyan hely Budapesten, ahol borotváltatni lehet. Néha hallani ugyan ezt-azt, de a hírek pontossága és megalapozottsága eddig mindig megrekedt a „pár éve az x-utcában állítólag volt egy bácsi, lehet, hogy ő még él és vállal” szinten. A Pamacs és penge kifejezetten boldog, hogy az elsők között tudósíthat és tanúskodhat arról: Budapesten (immár) igenis létezik ilyen szolgáltatás. Ott voltam, kipróbáltam - beszámoló következik.

A Metropolitan szalon a Batthyány-örökmécses és a Szabadság (ma még, bár ebben már nem is vagyok olyan biztos) tér között fekvő Aulich utcában található, és idáig kizárólag női szépségszolgáltatásokat kínált. Na, ez az, ami már nem érvényes, ugyanis keddtől borbélyszolgáltatással is rendelkezik. Ahogy kell, fotel, tükör, pamacsok, ilyen-olyan szerek – a kellékek közül talán egyedül a fehér borbélyköpeny hiányzik, a fölső zsebből kikandikáló borotvakés-farkincákkal, na de kicsire nem adunk, meg különben is, valamiről azért észre kell vennünk, hogy ez a huszonegyedik század.

Az egész úgy indult, hogy a tulajdonosok érzékelték, hogy egyrészt a szalon- és butikbeli tobzódás után kissé lelkifurdalásos hölgykuncsaftok gyakran szeretnének férjeiknek is venni, adni valamit (s ez miért ne lehetne akár szolgáltatás), másrészt pedig hogy a budapesti City (vö. üzleti és adminisztratív negyed) nappali faunája igencsak hímivarú. Különféle kapcsolati és ötletelési kölcsönhatások eredőjéből pedig megszületett a borbélyszolgáltatás ötlete, amelyhez megbízható partnereket is találtak.

A Metropolitan normál üzemben 10-kor nyit, a borbély azonban már 7-től fogad, egészen 11-ig. Az (eleinte talán) szégyenlős macsó tehát simán talál olyan idősávot, amelyben sem az ő, sem a borbély figyelmét nem vonhatja el fölös női báj. Bejelentkezni be kell, a jelképesen (mert a rácsozaton azért átlátni), de fizikailag elválasztott borbélysarokban adott napon egy borbély dolgozik és egy fotel van.

Na de nézzük a személyes tapasztalataimat. Szaki bloggerként a sajtótájékoztatóra („Kávé borotvahabbal” című sajtóreggeli volt a neve, és igen, a kuncsaft igazából is kap kávét meg croissant-t) voltam hivatalos, s mivel a jelenlévő férfiak részben frissen borotváltak voltak, részben meg valószínűleg simán féltek a kés alá ülni, én a többnapos borostámmal és késpengéhez szokott torkommal persze vállaltam a shave test dummy – egyébként meglátjátok, igen hálás – szerepét. Mivel azonban így alakult, képanyagot készíteni nem sikerült, de jobb is: nézzétek inkább ezeket, ilyen minőséget, mint a Dívány beszámolójáé, úgyse tudtam volna... Szóval fotelbe be, terítő nyakamba és István és Zoltán borbélyok (akik hivatalos végzettség szerint természetesen fodrászok, csak a kreatív és kalandvágyó fajtából, respect) nekem is álltak. Elsőnek tisztáztam, hogy isten őrizz, hogy kiborotváljanak, de szerencsére nem is állt szándékukban. Utána az arcom alaposan megvizsgáltatott, hogy nincs-e rajt' valamely különös figyelmet igénylő egyenetlenség, szemölcs, ilyesmi. Majd borotválkozás előtti olajjal történő masszírozás jött, utána pedig pár perces, meleg törölközős puhítás. A Pesti Borbélyműhely kozmetikumként az American Crew termékre alapoz, ezeket árusítják is (lásd még fönn: feleség, lelkifurdalás…). Nem ismertem, utánanéztem: viszonylag fiatal, férfi test- és hajápolásra kihegyezett márka, de borotválozás előtti olajból, nem habzó krémből, gélből és borotválkozás utáni balzsamból álló külön borotvakozmetikum-családdal is rendelkezik. Nekünk, hagyományosan borotválkozóknak csak részben: borotválkozás előtt és után felel meg, közben nem – merthogy nincs klasszikus borotvaszappanjuk vagy habzó krémjük. A Borbélyműhely ezt úgy hidalja át, hogy Edwin Jagger borotvaszappant használ, rajtam épp szantálosat. Igen alapos pamacsolás következett, magam itthon bizony ritkán vagyok ilyen alapos úgy az ecsetelés időtartamát, mint az előkészítés általános folyamatát illetően. Pedig tudom, persze, hogy milyen hasznos és jó (értsd: finom és relaxáló hatású) a forróvizes törölköző, külön erre a célra vásárolt darabokat is tartok, mégis mindig lelazsálom a dolgot. Na, itt az alapos előmunkálatok meg is tették a hatásukat: amikor eljött az igazság pillanata, és István borbély ujjai közé csippentette a borotvát, az hang és érzés nélkül kezdte aratni a borostámat; semmi sercegés, semmi ellenállás. Figyelem, nem lehet elégszer ismételni: a jó előkészítést a szőr és a bőr nagyon meghálálja – még azt is ki merem mondani, hogy a befektetett időhöz és energiához képest jóval nagyobb arányban.

Ami a borotvát illeti, a Pesti Borbélyműhely shavette-et használ. Aki nem tudná: a shavette úgy néz ki, mint egy borotvakés, úgy is kell fogni meg használni, de benne eldobható penge – dohog, mondanám, ha épp erről írnék, jelen esetben azonban maradjunk inkább a lapulnál. Ez a penge nem más, mint egy fél zsilettpenge, amit lehet eleve ilyen kialakítású, a legegyszerűbb és a leggyakoribb azonban az, hogy félbetörünk egy egész pengét. A shavette előnyei a következők: kényelmes használni, hisz' csak tisztítani kell, fenni és élezni nem, azaz egy sor eszköz és tudás (és plusz idő) nem kell hozzá, illetve roppant higiénikus, ami a mai, túlhiszterizált világban valóban előnyös tud lenni. Itt kell egyébként megjegyeznem, hogy a közhiedelemmel ellentétben nincs olyan hatályos jogszabály, amely a hagyományos borotvakés használatát ab ovo tiltaná. Ha lenne, akkor egy sor pedi- meg manikűrös is lehúzhatná a rolót, hisz szerszám-bőr kapcsolat tekintetében ott sem különbözik a helyzet. A borotvakés-használattól egyébként a Borbélyműhely sem zárkózik el, tervbe is vették, sőt, azt sem tartják lehetetlennek, hogy a kedves vendég akár egy saját kést is ott dekkoltathasson, amit csak rajta használnak majd – mindennek megvalósulása idő és igény kérdése. Egyelőre azonban még maradjunk a shavette-nél (a még borotváló borbélyok-fodrászok nemzetközi szinten is döntő többségükben ilyet használnak), István igen akkurátusan, rövid húzásokkal dolgozva, helyileg néha újrapamacsolva haladt előre az arcomon, én pedig nagyon nem irigyeltem őt, mert egy halom sajtóember vizsla tekintete és egy sor kamera előtt pengével más arcán dolgozni nem hálás feladat. Azért persze sikeresen teljesítette, sőt, még az az állam közepén lévő rejtélyes pont sem került elő, amely pedig minden látható morfológiai ok nélkül, bármivel és bármilyen körülmények között borotválkozva is pontvérzést képes produkálni (és amelyet épp ezért csak Bermuda-pontnak hívok, fogalmam sincs, mitől van ez).

A második körre már az American Crew borotvakrémjét kaptam, kellemes gyógynövényes-rozmaringos illattal, majd jött a legeslegjobb rész: a borotválkozás utáni balzsammal történő alapos arcmasszázs (a föltett kérdésre, miszerint a homlokomat is engedem-e, igent mondtam, naná, majd nem), és itt már az én teljesítményemet is dicsérni kell, mert egy halom sajtóember vizsla tekintete és egy sor kamera előtt élvezettel nem elaludnom bizony nem kis, s utána a székből kiszállni pedig kifejezetten hálátlan feladat volt.

Ami a végeredményt és a mérleget illeti, az bizony hihetetlenül pozitív. Technikai szempontból semmi pontvérzés, semmi irritáció, bár értelemszerűen nem ez lett életem legtökéletesebb borotválkozása – de ez természetes is: senki egy arcot olyan jól nem ismerhet, és olyan minőséggel meg nem borotválhat, mint az arc tulajdonosa maga. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kívülről nézve ne lett volna tökéletes a munka, dehogy, csupán a megszokottal, a saját magunk által éveken-évtizedeken át rögzült dolgokkal történő összehasonlításról szól. És itt jön a lényeg: borbéllyal borotváltatni nem azért kell, mert ő majd még simábbra tudja borotválni az arcunkat (ehhez lassan ember sem kell, szerintem már dolgoznak rajta, az öt-hat-nyolc rezgő meg mozgó meg minden penge után más már nem jöhet), hanem azért, mert olyan kedvünk van, hogy a feladatot épp ne magunk, hanem helyettünk optimális minőségben más végezze el, s történjen mindez más környezetben, más hangulatban. Mert borbélyhoz menni hangulat, borbélyhoz menni változatosság, borbélyhoz menni beszélgetés, kényelem és kényeztetés. S hogy mindezt mennyiért? Két szolgáltatás és ár között választhatunk: 35 perces borotválás arcmasszázzsal 3500 forintért, illetve 45 perces ugyanez, plusz orr- és fülszőrtelenítés 4500 forintért. Ennyiért a legtöbbünknek ez nyilván nem lesz napi rutin – bár ha az inklúdid kávéféléket és croissant-okat is beleszámoljuk, rögtön árnyaltabb az anyagi kép. (Apropó, hadd említsem meg régi keservemet: szégyen és gyalázat, hogy Budapesten miket nem képesek árulni croissant-ként. Meg persze rétesként, meg satöbbi. Na, a Metropolitan-rongyoskifli, az jó.) Elég tehát reggel felöltözni és odamenni: a Pesti Borbélyműhely sima képpel, már nem korgó gyomorral és a szervezetünknek szükséges koffeinmennyiséggel enged kilépni az Aulich utcai napfénybe – azé a napéba, amely még épp csak akkor kezdődik. Fölöttébb kellemes élmény, ajánlott megtapasztalni.

További beszámolók a Nesze!szer blogon és a Remeka szépségipari magazinban