Chaplin A diktátor című filmjében szerepel ez a híres jelenet: ő, mint borbély a rádióból szóló zenére, méghozzá Brahms V. magyar táncára borotvál („make your work a pleasure”). Úgy az ötlet, mint a megvalósítás zseniális. Kedvencem a bőrön fenés ütemre 0:44-nél, na és persze a befejezés – pam-pam-pam! (A kuncsaft pedig örülhet, hogy a rádióból nem mondjuk Strauss Tere-fere polkája szólt...) Érdemes megfigyelni, hogy a koreográfia és Chaplin mozgása szempontjából fölöttébb összetett jelenetben egyetlen vágás sincsen, egyben vették föl.

 Kiadnál több, mint másfélezer eurót (négyszázezer forint) egy borotvapamacsért? Nem? Én sem. De nézni azért jó. S hogy miről is van szó? A Plisson 20-as méretű, „magashegyi fehér” borzszőrből készült, elefántcsont-nyelű pamacsáról.

 A pamaccsal és szappannal-krémmel borotválkozók számára legalábbis biztosan. Merthogy lehet, és szoktunk is közvetlenül az arcunkon habosítani, de azért mindig jól jön, ha erre a célra egy-két bögre, csésze is van a háznál. Ezekből pedig a legnagyobb szín-, méret-, anyag- és formaválaszték a legjobb áron egyértelműen az IKEÁ-ban van. Körkép.

 Létezik egy teljesen idétlen kinézetű biztonsági borotvatípus, amelyet mai, közkeletű nevén slantnek hívunk. Idétlen, mert úgy néz ki, mintha véletlenül ráült volna Fekete László: a fej, és ezáltal a penge nem merőleges a borotva nyelére, azzal nem derék-, hanem más szöget zár be. Hajdanán több cég is foglalkozott vele, mára ezekből csak a Merkur maradt: Slant Bar néven gyártja és természetesen jelentős rajongótábora van.

 Egy kis bulvár sosem árt. Nézzük hát meg két, társadalmi pozíciójuk tekintetében egymástól igen nagy távolságra jutott, de egyaránt kalandos élettel dicsekedhető történelmi celeb: III. Napóleon és Jesse James borotváit.

 Van egy borókafajta, amelyet franciául cade-nak (ejtsd: kád) neveznek. Latin neve Juniperus oxycedrus, magyarul spanyol vagy vörös boróka. A Mediterráneum azon sűrű, bozótos növényzetének egyik jellemző eleme, amit Korzikán maquis-nak (ejtsd: máki, de ritkábban és az olaszból magyarosan mondhatjuk azt is, hogy makkia), Provence-ban garrigue-nak (ejtsd: gárrig) neveznek. E borókafajta nevét viseli a L'Occitane (ejtsd: lokszitán, egyben ígérem, francia nyelvlecke vége) egyik termékcsaládja.

 Az alábbi videó egy kasztrált énekesekről szóló dokumentumfilm második részlete, amely a 18. századi nápolyi képzésükről, konzervatóriumaikról – és természetesen kasztrálásukról is szól. Ezt a beavatkozást bizony a helyi borbélyok is szolgáltatásaik között listázták, olyannyira, hogy a műhelyek ajtaján ilyen táblák is lógtak: „Gyerekek legszakszerűbb és legolcsóbb kasztrálása itt”. (Szinte már elcsábulunk...) A számunkra érdekes rész 6:00-nál kezdődik. Ez a borbélyműhely 1884-óta működik, a jelenlegi tulaj az utolsó mester a családban, és mint mondja, nincs utánpótlás. (Más borbarátnak is Figula Mihály jut eszébe róla?) Pamacsa az olasz borbélyok nagy kedvence: a fémnyelű Omega/Proraso Professionale. Figyeljétek, hogy fenés előtt a borotvakéssel habot szed le a pamacsról, és szétkeni a szíjon, biztos azért, hogy jobban csússzon. Aztán a kifejezetten laza bőrön úgy csapkod, mintha tojást verne rántottához. Ezzel azonban még nincs vége: a szíj után a saját tenyerén „finomhangol”, ezt is vad csapkodással. Ha létezne „A borotvakés helyes fenésének irányelvei” tankönyv, biztos, hogy semmi sem így szerepelne benne. A magunkfajta, nüanszok között elveszni képes, és részletekből kardinális szakkérdéseket kreáló geekek pedig egy kicsit elgondolkozhatunk, és néhány pillanatra visszaszálhatunk a földre: van ám az úgy néha, hogy valami a hangzatos elméletek ellenére a gyakorlatban szemtelenül, csakazértis működik.

 Van a Gillette-nek egy abszolút kultikus darabja: a Fat Boy. Többedmagával minőségi terméke a márka talán legjobb időszakának, mégis messze a legkeresettebb modell, és mindig kétszer-háromszor annyiba kerül, mint azonos állapotú modelltársai. Hogy ez indokolt-e, vagy sem? Nézzük meg együtt.