Nem közismert, de tény: a Gillette egyes piacokra még ma is gyárt biztonsági borotvát és tubusos borotvakrémet. A krémekkel nincs is baj, hisz a régi receptet és minőséget viszik tovább, a biztonsági borotvák azonban már inkább a világ éppen elmúló dicsőségét juttatják eszünkbe.

Nemrég Délkelet-Ázsiában jártam, s ott találtam és vettem is ilyen, gyakorlatilag eldobható biztonsági borotvát – sőt, rögtön kettőt is, egy Gillette Super Clicket és egy Laser Clicket. A két modell tökéletesen ugyanaz, ugyanannyiba is kerültek (kb. 50 dollárcent...), a Laser mégis érezhetően igénytelenebb: anyagában, működésében durvább, sorjásabb. Mintha még ennek a low-end Gillette-nek is csak utángyártott változata lenne.

Ez a borotvatípus egyetlen darabból áll, a fej az egyik rövidebb oldalán csuklósan rögzített, a másik oldalon bekattintós füllel záródik – innen ugye a Click név.

A patent túloldalán persze nem zsanérokat, hanem a fej saját, elvékonyított anyagából kialakított csuklókat találunk, amik persze aligha bírnak ki sok ki-be hajtogatást – nem, mintha ez itt egyáltalán cél lenne.

A fej a Tech-fej fröccsöntött interpretációja, bekattintva a penge korrektül meghajlik – ami furcsa, az az, hogy nem csak hosszában, alagútszerűen, hanem egyben homorú is lesz, azaz – bár ez a képeken nem nagyon jön ki – az él oldalról nézve „mosolygós”, az egész pedig egy összetett, nyeregszerű formát ad. Nem túl bizalomgerjesztő.

Szakmai elhivatottságom (khm...) egyszerűen nem engedte, hogy ne próbáljam ki – pedig isten látja a lelkem, nem sok kedvem fűlt hozzá. Ismeritek a mondást: az élet túl rövid ahhoz, hogy szar borokat igyunk – nos, ez tökéletesen megfeleltethető a borotválkozásra is. Erre a műanyag izére pazarolni az alkalmat... Na de hát hogy is nézne ki, hogy a Pamacs és penge olyan dologról ír, ami ugyan ott van az orra előtt, le is fényképezte, de ki már nem próbálta.

Úgyhogy tettem bele egy kétszer használt LORD Platinumot (tapasztalat, jótanács: ismeretlen borotvába bejáratott pengét, ismeretlen pengéhez bejáratott borotvát!), és becsülettel nekiálltam. Eredmény: felemás. Semmi véres szörnyűség, ami ugye jó, emellett viszont egy nem túl alapos, kissé hanyag munka. Mindehhez kifejezetten igénytelen, öröm nélküli hangulat társul – az egésznek afféle szükségmegoldás-érzete van. Az egyetlen pozitívum – de lehet, hogy inkább szokatlannak kellene nevezni: a készülék annyira könnyű (5 g!), hogy nagyon közvetlen kapcsolatot biztosít a bőr/borosta és az él/kéz között. Szinte érezni, ahogy pattannak a szőrszálak.

Végkövetkeztetés: többhetes, hátizsákos amazóniai őserdő-túrára talán ezt vinném – egyébként meg a kuriózumok között a helye, a fiókban. Azt pedig nézzétek el nekem, hogy a Lasert már tényleg nem próbálom ki.

Képek: Pamacs és penge