A Vie-Longgal kapcsolatban egy vallomással kell, hogy kezdjem: a neve alapján a márkára én bizony sokáig csak legyintettem, gondolván, hogy valami vietnámi, esetleg kínai termék. Tudom, az előítélet nem szép dolog – és az, hogy most ezt itt elismertem, még mindig nem jelenti azt, hogy távol-keleti pamacsok tekintetében teljesen előítélet-mentessé váltam volna. Nem, annyi történt csupán, hogy egyszer csak rájöttem: höö, hát ez a Vie-Long... spanyol!

Bizony, és nemhogy nem vietnámi, de még európaiként sem mai gyerek: több, mint fél évszázados márkáról van szó, a családi vállalatot 1940-ben alapították Valenciában. Igaz, eredetileg még Villalonga néven, ebből lett aztán a nyolcvanas években Vie-Long.

A borotvapamacsokon kívül az olasz Omegához hasonlóan gyártanak mindenféle kozmetikai ecsetet és pemzlit, illetve fésűket is. Spanyolországban a cég ma is piacvezető.

Nyeleik változatosak és szépek, főleg szintetikus anyagokból készülnek, de van egy szépséges olajfa kollekciójuk is. Borzpamacsaik gyakorlatilag minden szőrminőségben léteznek: használnak silvertip, white, grey és black badger kategóriákat is – tisztán csakúgy, mint keverve.

A Legérdekesebb termékük azonban a lószőr-pamacs. Van ugyan néhány disznómodelljük is, de nem sok: ami a borz mellett más márkáknál a disznósörte, az a Vie-Longnál a lószőr. Miacsuda. Csikóbőr kulacs, hegedűvonó, lószőr-ékszerek, ezek megvannak, de borotvapamacs? Aztán, ha jobban belegondolunk, hát persze, miért ne. Sőt, a Néprajzi Lexikon is ezt írja: „A kefekötő disznósörtét, ló-, bak-, borz-, mókus-, menyét- stb. szőrt vagy sikárgyökeret használ.” Na tessék. Ráadásul a lószőr mennyivel életszerűbb is, mint a menyét, ugye. Aztán rákerestem, és lószőr parvisfejet meg keféket másodpercek alatt lehet találni manapság itthon is.

Készítenek egyébként vegyes kötegelésű, borz-ló pamacsokat is, azok meg így néznek ki:

Van egy professzionális, direkt borbélyoknak szánt sorozatuk is, félig fém nyéllel, tisztán ló, illetve vegyesen ló és disznó kötegelésű változatokban.

Azzal gondolom egyetértetek, hogy a lószőrpamacsot márpedig ki kell próbálni, a közeljövőben meg is teszem. Elvégre lovas nemzet, vagy mi. A beszámolók szerint rugalmasságában, erejében, vízfelvevő képességében a disznósörtéhez hasonlít nagyon – ez számomra mindenesetre pozitív. Na, majd beszámolok, megígérve.

Képek: Vie-Long