Nem komoly teszt vagy bemutató – csak egy kis hangulat-poszt. Születésének három oka is van. Az egyik, hogy szeretem a Trumper ibolyáját, és egy ideje már meg akartam emlékezni róla. A másik, hogy – persze részben pont ezért – az angol eBayen szerváltam ezt a szép, ibolyás borotválkozóedényt. A harmadik pedig, hogy végre most már csak-csak itt lesz a tavasz – márpedig mikor legyen aktuális az ibolya, ha nem tavasszal.

Az AXE-reklámokon szocializálódott generációk manapság már el-elcsodálkoznak azon, hogy a tisztán virágillatú borotvaszappanok és -krémek, arcszeszek és kölnivizek máig a legpatinásabb angol férfikozmetikum-márkák abszolút alaptermékei. Merthogy hát hogy levendula, rózsa meg ibolya, ne már, ezek hol férfiasak. Nos, kérem szépen, a legférfiasabbak közül valók, bizony. (Illetve: nem a férfiasnak reklámozott termék teszi a férfit. Azt tudtátok egyébként, hogy régen a kisfiúk színe volt a rózsaszín, a kislányoké meg a világoskék, pont fordítva, mint Barbie-manapság?) Ízlésekről természetesen semmiképp sem vitatkozunk, én mindenesetre szeretem a kifejezetten virágos vonalat, s ezeken belül is kedvelem a tisztán egyvirágú, azaz soliflore illatokat.

Na, meg amit még szeretek, az a kerámia meg a porcelán. Így aztán elég nehéz ellenállnom a szép régi borotválkozóedényeknek. Két-háromhetente átnyálazom az eBay sokszázas shaving mug kínálatát, általában nem eredménytelenül – most is van egy pár új darab talonban, amelyeket idővel majd szépen megmutogatok itt. Ez az ibolyás is angol (Crown Devon, Staffordshire), és ugyanaz a forma, mint az angol dzsentemanusos. Mikor megláttam, rögtön összeállt a kép: úgyis szeretnék egy ibolyás posztot, itt az indok a megvásárlására... Meg is jött – figyelem, aki nem tudná: Angliából szerencsére a Magyar Posta belföldi tarifáival simán vetekedő áron tudnak érkezni a zsákmányok. Nem lévén prezentábilis állapotú krémem és szappanom, ezeket a Nerolitól kértem és kaptam kölcsön, és most itt is vagyunk.

Rózsája és levendulája gyakorlatilag az összes nagy angol névnek (Truefitt & Hill, Taylor's, Harris) van, ibolyában azonban a Trumper egyeduralkodik. Van szappanja, borotvakrémje és kölnivize is – egyedül a márkára jellemző borotválkozás utáni szer, a skin food hiányzik a sorból, amit nagyon sajnálok, nem tudom, miért nem készítik. A szappan triple milled, tehát a kemény, soha el nem fogyó fajta (80 g), halványlila színnel és a szokásos Trumper-szappan jótulajdonságokkal. Lehet fatégelyben és utántöltőként is kapni, nem olcsó, de ez viszonylagos, mert szinte örökké tart. A krém vérlázítóan szép lila színnel, és ennek teljesen megfelelő illattal bír, 75 g-os fémtubusban vagy 200 g-os tégelyben. A kölnivíz (tudjátok, mikszáthilag otkolony) már nem is csak úgy általában ibolya, hanem Ajaccio Violet. Na, innentől nálam már az elfogultság is játszik, Korzikán jártam már jópárszor, és bízvást mondhatom, hogy minden szempontból Európa egyik legremekebb fertálya, csakis szeretni lehet. Csakúgy, mint ezt az Ajacciói Ibolyát, hihetetlenül koncentrált és tiszta virágillat, egy sommelier-iskola illat-alapmintái között is simán megállná a helyét. (Merthogy az ibolya bizony komolyszép vörösborok jellegzetes illatjegye is ám.)

A végszó pedig legyen az, amit a francia borotvakéses fórumon írt valaki a Violet borotvakrémről, és amivel én tökéletesen egyet is értek: „Komolyan, ezt a cuccot a TB-nek kellene támogatnia, mint antidepresszánst. Annyira jó az illata, olyan szép a színe, tisztára kész vagyok tőle…”