Érdekes téma, és különösebben nincs is földolgozva. Na, nem mintha itt most komoly kultúrtörténeti tabló következne, a babilóniaiaktól – elvégre a nők számos korban és kultúrában, különböző eszközökkel, anyagokkal és helyeken szőrtelenítették-borotválták magukat – egészen máig. Nem, én megelégszem a sztori legvégével, tehát azzal, hogy a nyugati társadalmak modern lányai és asszonyai mikor, miért és hogyan kezdtek borotvákat használni, illetve milyenek is voltak azok.
Olybá tűnik, hogy az újkori, nyugati világbeli borotvált hónalj (és talán más is) a vadnyugathoz és a XIX. század közepének és második felének aranylázaihoz köthető: az aranyásókat követő és az aranyásó-telepeken és városkákban dolgozó prostituáltak ugyanis dokumentáltan borotválták magukat – részben azért, hogy kuncsaftjaikban így keltsenek bizalmat, hogy nem tetvesek, részben pedig éppen a tetvek elleni védekezésként. Mindenesetre mindkét esetben higiéniai okokról beszélhetünk, az esztétikum nem játszott különösebb szerepet. Divatforradalmat tehát még nem csináltak, a női borotválkozás ugyanis csak évtizedekkel később, az első világháború idején nyert látványosan polgárjogot, méghozzá a némafilmeknek és a ruhadivatnak köszönhetően.
A különböző források nagyjából egyetértenek abban, hogy az első, nagyközönség előtt látványosan borotváltan virító hónaljakat Mack Sennett, a némafilm-korszak slapstick-komédiáinak (ez Európában nagyjából a börleszk lenne, csak Amerikában nem így hívták) egyik korai királya (karrierje kezdetén a pont ma 122 éve született Chaplin is az ő csapatában dolgozott) mutatta meg, méghozzá a Bathing Beauties, azaz a Fürdőző szépségek című filmjében.
Ennek akkora sikere volt, hogy filmes műfajt is teremtett, és olyan korabeli sztárokat nevelt ki, mint mint Marie Prevost, Phyllis Haver, Gloria Swanson vagy Juanita Hansen. A korhoz képest könnyed öltözetű leányzók fotói és képeslapjai nem túl meglepő módon irdatlan sikert arattak az első világháborúban hadbalépő amerikai katonák között. Márpedig utóbbiak 1918 nyarára már kb. egymillióan voltak ideát is (ők voltak az ún. doughboy-ok) – elképzelhetjük, ez már önmagában milyen hatással volt az öreg kontinensre.
Változott közben a ruhadivat is, nem is keveset. Szép lassan eltűntek a fűzők, hangsúlyosabbá vált a vállak, a karok szerepe. Az alkalmi ruhákról egyre inkább eltűntek az ujjak, mélyültek a dekoltázsok és hátkivágások is, s a végén már csak keskeny pántok tartották a ruhácskát. Hónaljkutyának itt már helye nem volt. Naná, hát hogy is nézett volna ki az OMD által is megénekelt, csodálatos Louise Brooks borotválatlan hónaljjal?!
A mai szemmel is kifejezetten szexi estélyi ruhák, az egyre kényelmesebb és praktikusabb hétköznapi viseletek mellett a fürdőruhák is kezdtek gyakorlatiasabbá, és persze egyre kisebbé válni: egyre többet mutattak a bennük-alattuk rejtőzőkből.
Persze ez sem ment olyan könnyen és gyorsan: ma már igencsak viccesnek hat, de voltak idők, amikor a fürdőruhák illendősége fölött hivatalos közegek őrködtek, akik a strandokon centivel ellenőrizték, hogy a fürdőruha eléri-e a kötelezően előírt minimális hosszt.
Történt még egy olyan dolog, ami a női borotválkozást nem csak kiszolgálta, de terjedésének is további lendületet is adott: a Gillette jó orral, 1915-ben piacra dobta első, nőknek szánt biztonsági önborotva-készülékét, a Milady Décolletée-t. A márka ekkor már tíz éve folyamatos diadalmenetben masírozott, ráadásul már nem is csak az USÁ-ban, hanem az Óvilágban is, így a két tényező egymást erősítve hatott.
A Milady Décolletée és utódai egészen a hetvenes évekig gyártásban voltak, mindig az aktuálisan legkorszerűbb fejekkel – az utolsók már TTO (turn/twist to open, azaz „pillangós”) változatban – ez volt az igen dekoratív Lady Gillette sorozat, az emblematikus csillagocskákkal. A Gillette női modelljei azonban kivétel nélkül a márka sztenderd, „uniszex” fejeivel készültek, némileg csinosabb nyéllel, esetleg különböző színekben is – azaz csupán (gyakran persze igen tetszetős) esztétikai módosításokat viseltek magukon. Ám valóban specifikus, a férfiakéitól alapjaiban eltérő női borotvát a Gillette nem tervezett: náluk a saját penge körül forgott minden.
Sebaj, megtették helyette ezt mások: saját pengékre, teljesen új rendszerként kifejlesztve egy sor kifejezetten nőknek tervezett borotva született. A legkézenfekvőbb, legegyszerűbb megoldás a méretek csökkentésében és a színvariációkban rejlett. Ilyen volt például az angol Nymph és az amerikai Kewtie: apró, aranyos, műanyag készülékek, nőies színekkel (egyáltalán: színekkel!, az ezüst- és aranyszínű fémek uralma mellett ez már eleve valami volt), de hagyományos, azaz zsilettforma fejjel és kétélű pengével. Jó részük elképesztően pici volt: a Nymph szétszedve simán belefért egy gyufásdobozba, a Laurel Ladies Boudoir mindössze 4 cm hosszú, a Kewtie pedig még ennél is kisebb volt: rátéve sehol nem lógott le egy normál zsilettpengéről!
Mivel a női test borotválandó részei a férfiarcétól jó eséllyel nagyban különböző morfológiával bírnak, igen logikusan mindenféle formájú és ívekkel, hajlásokkal rendelkező készülékek is születtek. Ilyen volt a Diana Baby Ladies, és a Gillette Miladyvel nagyjából egyidőben megjelent Curvfit. Utóbbi egy saját, keskeny, egyélű pengét használt, amely a fejjel együtt erős ívben hajlott, alkalmazkodva ezzel a hónalj homorúságához. Nagyon sikeres volt, népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy évtizedeken át sikeresen ellenállt a lassan mindent magába szippantó Gillette-sztenderd pengehegemóniának, számos generációt dobtak belőle piacra és csak bőven a második világháború után szűnt meg a gyártása.
Voltak aztán olyan egészen különös állatfajok is, mint például a Shermack. Ez egyenesen (jó képzavar) kerek pengét használt, amelynek éle értelemszerűen teljes kört formázott, és az egész készülék egy gombára hasonlított. Érdekes megoldás, hónaljon (-ban) még el is tudom képzelni, hogy praktikus – na de sípcsonton?
Léteztek ám nőknek készült borotvakések is, arányosan csökkentett méretekkel, használatuk azonban igazán széles körben sosem terjedt el. A női borotvák terén pedig manapság aztán végképp, még a férfiakhoz képest is nagyobb arányban az eldobhatók uralkodnak. Pedig a fentiek mennyivel stílusosabbak – és szexibbek – lennének ma is...
Képek: Razor Emporium, Fashion-era, web
Utolsó kommentek