A minap a Pitralonra azt írtam, hogy gyöngyvirág és orgona. Ezt továbbra is fönntartom, de most már még pontosabbat is mondhatok: mindenek fölött – lila akác! Van ugyanis ez a bokor a kertünkben, épp virágzik, a fürtök sűrű tömegben lógnak az indákról, és valahányszor elmegyek mellette-alatta, egészen tökéletesen ugyanazt a édes-nehéz illatot érzem, mint a svájci Pitraloné. Na, most már ezt is tudjuk.

Akácügyben amúgy már óvatos vagyok, mióta megtudtam, hogy amit mi akácnak hívunk (a „rendes”, azaz a fehér, a mézes akác), az igazából nem is az, hanem Robinia pseudoacacia, és köze nincs az igazi akáciához. Nos, megnéztem, és be is jött: a lila akác meg Wisteria sinensis, és ráadásul kúszócserje, tehát szintén nem akác. Fene a botanikába.

S ha már lila akác, akkor még az is eszembe jutott, és hadd emlékezzek meg róla, hogy valamikor a kilencvenes évek végén, a Bárka színházban, Szép Ernő Lila ákácában micsoda bájos-csodás Tóth Manci volt Pokorny Lia. Love, forever.