Két részben most két olyan borotvát fogok bemutatni, amelyek az aktuális gyártás ár-, presztízs- és minőségskáláján a lehető legtávolabb esnek egymástól. Ami közös bennük: a teljesen fém kialakítás és a háromrészes felépítés. Kezdjük lenn, a Yumával: csupán két és fél dollár. Olyan is – mégsem kukába való.

A Yuma minden bizonnyal a legalulmúlhatatlanabbul olcsó teljesen fém biztonsági borotva. „Díszdobozzal” 2,98, nélküle csupán 2,59 dollár, azaz cirka 460 forint. Török gyártmány, ami ugyan sem a borotváról, sem a dobozról sehogyan ki nem derül, de hát egyrészt törökök árulják, másrészt meg találtam egy fotót, amelyen a nagybani kiszerelésen ott a made in Turkey. Nincs is ezzel baj, a szintén török Derby a jelenlegi kínálat egyik legjobb pengéje, az Arko szappan is igen népszerű, aztán ott vannak a Jaguar pamacsok is – Törökország neonkontúrja büszkén villoghat a világ hagyományos borotválkozási térképén. A Yumát némely fórumozók II. világháborús Luftwaffe-borotva replikaként is emlegetik, ami persze nettó hülyeség, valaki elkezdte (jó eséllyel egy komoly Yuma-készlettel rendelkező militáriabolt-tulaj), és lettek százan. Replikának még replika, de annak idején teljesen márkafüggetlenül egy sor solingeni borotva nézett ki tökugyanígy. Sőt, a Merkur #42 (népszerű nevén a Merkur 1904) manapság is kapható ugyanezzel a nyéllel, s rajta ugyanezzel a mintával.

A műanyag doboznak nagyon jó formája van, a stílusa alapján biztos, hogy szintén valami régi (bakelit-) dobozkát koppintottak le (van egy igen hasonló, régi Merkur-dobozom) – a műanyag és a kivitel minősége azonban kritikán aluli, sorja sorja hátán, a zsanérok épp, hogy passzolnak, így a fedél ferdén áll és vagy nyílni nem akar rendesen, vagy becsukódni. Kár. A borotva kivitelezése aztán ugyanez pepitában: közelről jól látszik, hogy a felülete sehol nem egyenletes, mintha valami mikroragya borítaná, és amíg meg nem szorítjuk a nyelet, az egész lötyög és zörög. A Lord L5-L6 párosának tagjai a Yuma mellett már-már precíziós luxusmodelleknek tűnnek, pedig azért azok is inkább alsókategóriás készülékek.

Nem tudom, a Yumát milyen fémötvözetből önthették, de hogy sem olcsóbbat, sem könnyebbet nem lehet mixelni, az biztos. Ez tán még spiáter se, a tiszta alumínium pedig hozzá képest fogásra és látásra is nemesfém. A borotva tömege nevetségesen kicsi: 27 gramm. A csekély súlyban az anyagon kívül az is közrejátszik, hogy a nyél belülről végig teljesen üres, méghozzá elég nagy átmérőben. Aztán lehet ám, hogy pont ettől Luftwaffe: a lelőtt, de ejtőernyővel épségben földet ért és ellenséges területen bujkáló pilóták a túlélőkészlet részeként a lecsavart nyelet fúvócsőként használva tudtak volna az erdőben mókusokat lőni.

A bevezetőben azt írtam, hogy a Yuma mindezek ellenére nem kukába való, működik. Így bizony, teljesen jól meg lehet vele borotválkozni. Vigyázat azonban: jaj a kezdőknek! A Yuma ugyanis belépő ára ellenére igencsak haladóknak való. Az egész ott kezdődik, hogy a fej felső részének majd' két milliméteres forgó-holtjátéka van az alaplapon – ezt természetesen az utóbbin lévő két kerek furat és az ezekbe illeszkedő két felső bütyök közötti komoly hézag okozza. Az eredménye pedig az, hogy nem elég a pengét a helyére illesztenünk és a nyelet fölcsavarva az egészet megszorítanunk. Nem, kérem szépen, a Yumán egy komoly, több ujjbegy bevetésével kivitelezett szimmetriajátékba kell fognunk, amelyben nem csupán a fej alsó és fölső részének oldalait kell párhuzamossá varázsolnunk, de a közöttük szintén önálló életet élő pengét is. Ez azonban még nem minden: a penge a Yumában nem csak, hogy fordulni tud valamennyit, de emellett arra is képes, hogy az egyik oldalon látványosan jobban kilógjon. A harc tehát mindenféle síkokban és szögekben folyik.

Ha sikerül mindent jól beállítani, akkor a Yuma feje igen erős ívben hajlítja meg a pengét, és az él és a zárt fésű pereme között fölöttébb nagy a távolság. Emiatt a Yuma csak kevéssé, sőt, inkább semennyire sem megbocsátó, és minden hibás mozdulatot megtorol. Cserében persze elég agresszív, ami önmagában nem rossz dolog, hiszen az agresszivitás, a harapósság általában alapossággal jár. Na, a Yumánál nem. A Yumának egyszerre sikerül agresszívnek és hanyagnak lenni, márpedig ez pont a legkevésbé szerencsés kombináció.

És mégis: egyszerűen nem tudok rossz szívvel gondolni erre a faragatlan borotvára. Egyrészt kiválóan elszórakoztam a beállítási hadműveleten (ha rendszeresen kellene csinálnom, nyilván nem lenne olyen vicces), másrészt a végére azért pontvérzés, irritáció és minden egyéb gond nélküli megborotválkoztam vele. Ráadásul van lelke, és ez nagyon nem elhanyagolható tényező. A Yuma azt a fajta borotválkozást hozza, amikor az ujjainkban egészen közvetlenül érezzük a készülék és a penge munkáját. Semmi szervó, semmi hátsó lengéscsillapítás, hanem közvetlen, intenzív, rázkódós élmény – mint egy retró hardtail bike. Kell az ilyen is néha, különben nagyon eltunyulunk.

Képek: Pamacs és penge