Külföldön dolgoztam jó két hetet (már A hét bloggere interjút sem láttam élőben), s persze nem jöttem üres kézzel. Valahol ugyanis ott vigyorgott rám ez a SuperMax készlet. A sörte rikítóan fehér színű szálai messziről sikították, hogy nem, mi nem vagyunk természetesek, én pedig, mivel szintetikus pamacsot még nem próbáltam, ha már így szembejött velem és nem is volt drága, rögtön meg is vettem. Ez persze egy nagyon alap szintetikus pamacs, ennél már minden bizonnyal jóval többet tudnak (és persze jóval drágábbak is) a legújabb Mühle-fejlesztések, de ismerkedésnek azért nem rossz: íme a legelső benyomások szinti-fronton.

A szintetikus pamacsoknak valós és komoly létjogosultsága van. Nézzük csak sorban, hirtelen a következők jutnak eszembe. a) Vannak, akik meggyőződésből nem akarnak semmilyen, állatból készült anyagot, holmit használni. b) Ritkábban ugyan, de vannak, akik allergológiai okokból nem bírják az állati sörtét. c) A legelterjedtebb sertéssörte a mohamedánoknál ugye eleve kizárt, márpedig ők azért elég jelentős piacot jelentenek a gyártóknak. d) Hosszú távon a borz mindenképpen csakis egyre drágább lesz.

Így aztán a nagy gyártók kínálnak is szintetikus pamacsokat, illetve folyamatosan fejlesztenek is – a legkomolyabban talán a Mühle, ők folyamatosan új generációkkal rukkolnak elő, és a legújabbakról kívülről már szinte alig látszik, hogy nem is igazi borzból vannak.

Na de térjünk is rá a sajátunkra. A SuperMax ismert név, nagy indiai márka, a világ egyik legnagyobb pengegyártója. Érdekes, hogy a csomagolás sem elöl, sem hátul egy szóval sem említi azon tényt, hogy a Kwik pamacs szintetikus szálakkal rendelkezik.

Bontsuk ki a blisztert, nézzük ezt a fura szerzetet. Elsőre jöjjön a szaga: semmi állati, persze, de egyéb is alig. Ha eléggé a kötegbe fúrom az orromat, akkor afféle gyógyszertári, orvosi rendelői illatot találni benne. Utána kiváncsian jól meggyurmolászom a szintetikus szálakat. Meglepetés: hé, hát ez tisztára nyekereg! Ha a sörteköteget megmarkolom és ide-oda mozgatom, pont olyan recsegő hangot ad, mint amikor jó friss havon lépkedünk.

Ha közelről nézzük, a szálak tökéletesen olyanok, mintha horgászdamilból lennének. Olyan, mint az az általam csak ufópamacsnak nevezett Lidl-s izé, amit a gyerekek szobájában elalvás előtt kapcsolunk be, és amelynek hosszú, pálmafaként szétomló damilkötege a sötétben színváltósan világít. A SuperMax-pamacs formája sem nem körte, sem nem legyező: fönt gyakorlatilag teljesen lapos. A csomagoláson a felirat „puha és finom” szálvégekről beszél, de ha ez így is van – majd kiderül, mindenesetre szárazon nem szúr –, ez biztos nem a szálak vagy a szálvégek kialakításából, hanem az anyagból következik, ugyanis a szálak alul-fölül tökéletesen ugyanolyanok. A végük nem kerek, hanem láthatóan simán el van vágva. Szárazon a köteg tartása egész jó, viszonylag rendes gerincet mutat.

Kezdjük a terepgyakorlatot. Áztatni nyilvánvalóan semmi értelme sincs, így simán a csap alá tartom, ami után a Kwik szintetikus sörtekötege vicces dolgot művel: vizesen összeugrik csőbe, és így fölöttébb csoffadtul néz ki. Nedvesen ugyanis teljesen egymáshoz ragadnak a szálak.

Elsőre tálkás keverés és nem könnyű partner mellett döntök: Weledát nyomok neki, amely azért minden finomsága ellenére sem egy habbajnok borotvakrém. Na, itt aztán tényleg meglepetés jön: egészen jó habot tudok vele gyártani, méghozzá rövid időn belül – hoppá!

Rögtön utána azonban arra is fény derült, hogy a jó hab készítése még nem elég, azt ugyanis meg is kell tudni tartani, és szét is kell rendesen teríteni. Ebben pedig már komoly kihívásokkal küszködik a szinti Szupermaxi. A pamacsolás valami egész fura, eddig ismeretlen érzéssel jár: olyan, mintha alig lenne valami a kezemben és az arcomon, a köteg nagyon elhajlik és teljesen élre lapul. A hab a műanyag szálakon érezhetően csúszik, és néha, főleg gyorsabb mozdulatoknál egy-egy diónyi habpuffancs orbitális pályára tér, hogy aztán rajtam vagy a fürdőszobában akárhol landoljon. Lassítok, szépen körbekenem magam, de semmi jóleső masszírozás, sőt, igazából alig érzek valamit, nagyon fura. Második körről meg már szó sem lehetne, ha akarnám se, nincs már benne elég hab.

Kimosni viszont a fenti okokból értelemszerűen nagyon könyű, elég forgatva a csap alá tartani egy kicsit, és már tiszta is az egész. Kicsapkodásnál megint egészen vicces formákat mutat, hogy aztán megállapodjon egy ilyen, kisebb kötegenként összeragadt Pumukli-fazonnál.

Száradás után a nyekergés már eltűnt: úgy látszik, ez csak a szüzesség elvesztése előtti tulajdonság. Illatot nem sokat vett föl, a Weleda-krém levendulájából már az öblítés után alig lehetett érezni valamit, kiszáradva pedig teljesen illatmentessé vált. Végkövetkeztetés: a jó habképzésből tisztán látszik, hogy a szintetikus pamacsnak igenis van létjogosultsága, és a kihívások inkább a hab megtartása, terítése, illetve a nedves köteg mechanikus viselkedése terén jelentkeznek. Majd igyekszünk kipróbálni egy felsőkategóriás, többedik generációs szintetikus Mühlét is, érdekes lesz a SuperMax Kwikkel történő összehasonlítás – minimum ezért roppant örülök is, hogy utóbbit megvettem. Ráadásul kipróbáltam: ha zseblámpával alulról megvilágítom, ez is egész jól fénylik – abba meg már bele sem merek gondolni, milyen állat lehet UV-fényben!