Tegnap újra megnéztem A veréb is madár című vígjátékot. Kifejezetten kellemes mozi, de remek kordokumentum is, nem kevés iróniával az akkoriban (1968-at írunk) fennálló rendszer iránt. És még zsilettről is van benne szó.

A történet lényege az, hogy adott egy ikerpár, az egyikőjük '53-ban cselesen disszidál és odakinn jól bejön neki az élet, a másikójuk meg itthon marad és lesz belőle törzsgárdatag a szappangyárban. Előbbi aztán tizenöt év múlva, jómódúan és egy '63-as Ford Thunderbird volánja mögött hazalátogat, s ebből számos konfliktus és helyzetkomikum adódik. Mindkettőjüket a Kiskabos, azaz Kabos László játssza. A filmben van két borotvás jelenet is: az elsőben az amerikás testvér odaadja az ajándékát a lúzer itthonmaradtnak.

Aztán megtörténik a szerepcsere, az amerikás tesó királyfiból ideiglenesen koldussá válik, és kénytelen lesz ugyanezt az ajándékot árulni. Ha nem 1968-as magyar filmről beszélnénk, akkor azt mondanám, hogy épp egy tökéletes termékelhelyezést, product placementet látunk.

A film kapcsán aztán több dolog is eszembe jutott. Az egyik, hogy Kabos László semmivel nem volt gyengébb csetlő-botló komikus, mint az ebben a zsánerben világhírnevet szerző Pierre Richard. A másik, hogy Kemény Henrik senki másról nem mintázhatta Hakapeszi Makit, mint a Kiskabosról. (S ha már élő ember és animáció, azt megfigyeltétek, hogy a BKK ura, Vitézy Dávid egy az egyben Mézga Aladár?) A harmadik pedig, hogy Piros Ildikó és Medveczky Ilona vérforralóan jól néztek ki. Ehhez azonban már nézzétek meg a filmet ti is.