Most pedig köz- és jószolgálatilag egy tisztán caveat emptor, azaz óvakodjon a vevő témájú poszt következik.

Van a borotvakéssel történő borotválkozás elkezdésének egy rákfenéje. Amennyiben a Lelkes Kezdő autodidakta módon vág bele, és nincs tapasztalt, őt tanáccsal-eszközzel segítő ismerőse, akkor bizony jó eséllyel fogalma sincs arról, hogy a borotvakés, amit frissen és nagy boldogan beszerzett, vajon alkalmas-e egyáltalán a feladatra. E csapdát elkerülendő a Lelkes Kezdő (a továbbiakban LK) logikus lépése természetesen az, hogy új kést akar vásárolni, hiszen az majd biztosan csak jó lehet. Ezt Magyarországon eleve nem különösebben sok helyen teheti meg, de ezek közül is a legjelentősebb, legreprezentáltabb, legkönnyebben (hisz gyakorlatilag minden bevásárlóközpontban) elérhető az Extrametál üzlethálózat. Árulnak ők ugyan kiváló DOVO-kat is, de ezek magas ára láttán LK teljesen logikusan gondolja, hogy egy egyelőre még csak bizonytalan kimenetelű kísérletért nem szívesen kockáztat cirka húszezer forintot.

Ekkor tűnik föl a patás ördög. Borotvakés képét öltötte magára, és Extrasol álnéven, háromezer forintért csábítóan mosolyog a számolgató, mérlegelgető LK-ra. Az eladó, aki minden bizonnyal életében nem borotválkozott nemhogy Extrasollal, de semmilyen borotvakéssel sem, természetesen teljes jóhiszeműséggel dicséri a portékát – hát tetszik látni, rá van írva, hogy Solingen Quality! (Megj.: az újabbakon ez már nincs rajta, na vajon miért. Immáron Quality Natura a fedőnév.) LK pedig boldogan gondolja: igen, pont ennyit kívánt volna áldozni a kaland megkezdésére, micsoda szerencse, hogy ilyen termék is van. Eldönti, hogy a műanyag tasakos (3000) vagy a fadobozos „luxusváltozatot” (4000) veszi-e, aztán uzsgyi haza.

Hanem az Extrasol aztán nem akar működni. Lehet, hogy kapar, lehet, hogy tép, lehet, hogy semmit nem csinál – egy csak a biztos: borotválni nem fog. LK ilyenkor elkezd guglizni, eljut a PésP-re vagy a borotvafórumra és segítséget kér. Ott a tapasztaltabb, sokat látott, ezért immáron kérges szívű tagok a várt együttérzés helyett pedig unottan bólintva fogadják: igen, íme, egy újabb Extrasol-áldozat. Következő pofon: a borotvakés-élezésben járatosak köszönettel és tisztelettel, de határozottan elutasítják a kérést, hogy az Extrasollal foglalkozzanak – egyszerűen nem éri meg időt, energiát és eszközt pocsékolni rá.

Drága Kezdő, ha ezt időben olvasod, szerencséd van, egy bosszúságot megúsztál, és marad háromezer forintod, amihez már nem is kell sokat hozzátenned, hogy használható borotvakést vegyél. És nem, nem az a baj, hogy kínai, mert ellenpéldának rögtön ott van a csupán pár dollárba kerülő, mégis használható Gold Dollar. Az Extrasol sok mindenre jó lehet, a krumplihámozástól a borítéknyitáson át a fürdőszobatükör alatti díszlet-tetszelgésig, de borotválkozásra nem. Ismerek ugyan valakit, aki megelégedéssel használja, de ő valószínűleg több párhuzamos univerzumban is az egyetlen, másrészt eleve egy élezésben-fenésben tapasztalt, teljes kő-arzenállal felfegyverzett illetőről van szó, tehát az övé semmilyen szempontból nem releváns történet.

Az Extrametálra pedig némileg haragudjunk. Azért csak némileg, mert amúgy meg pont ők az egyik olyan fehér holló, ahol – ha nem is olcsón, de legalább – egy helyen, azonnal megtalálni minden, a hagyományos borotválkozáshoz szükséges eszközt: pamacsot, állványt, pengét, biztonsági (DE, azaz double edge, magyarul zsilettpengés) készülékeket és borotvakéseket, szappant, timsót stb. – ez pedig magas fokon méltányolandó.

Csak ezt a szerencsétlen Extrasolt hanyagolnák.

Képek: PésP

A késért köszönet az azt fölajánló, önzetlen Extrasol-áldozatnak.