Ezt a borotvakést az eBay-en vettem, és természetesen főleg a neve miatt izgultam rá, naná. Aki nem lenne eléggé jártas a nemzetközi képregény-irodalomban: Daredevil a Pókember, Hulk, Captain America stb. mellett a Marvel-univerzum egyik régi, oszlopos tagja. A poszt apropója azonban nem ez, hanem hogy fussunk egy kört a régi borotvakések ipar-, kereskedelem- és várostörténeti vonzatai körül.

S hogy hogy jön ide Daredevil meg Blazsek Adolfné? Mindjárt kiderül.

A Daredevilt nemcsak megnyertem, hanem ráadásul még meg is jött (ez itthon ugye mindig drill, hosszan és tételesen tudnék mesélni arról, hogy az utóbbi néhány évben hány honi vagy külföldi vásárlásom tűnt el a Magyar Posta ténykedésének köszönhetően). A penge sérülésmentes, a nyél elefántcsont-utánzat. Élezni azért persze kellett rajta, de egyébként tökéletes darab. A penge tövének jobb oldalán a következő felirat: K. A. VOGEL, Chicago Ill., Made in Germany. Ez az, ami alapján el lehetett indulni – mert az ember mindig elindul, ha nem olyan ismert adatok vannak a borotváján, mint hogy J. A. Henckels, Zwillingswerk, Solingen – például. 

Nem különösebben közismert, de tudnivaló: a borotvakéseken és azok dobozain igen gyakran nem a tényleges gyártó neve található, hanem azé a hajdani kereskedőé, aki azt az (itthoni viszonylatban jórészt solingeni) gyártótól a saját nevére feliratozott pengével és/vagy dobozzal rendelte meg. Mindezt mindenféle variációban láttam már: eredeti (gyártói) pengefelirat kereskedői dobozzal, kereskedői pengefelirat gyártói dobozzal, illetve gyakori eset az is, hogy a penge tövének egyik oldalán (általában a bal oldalon) a gyártó neve és városa, a másik oldalán a megrendelő/kereskedő neve található. 

Ilyen név például a Blazsek Adolfné. Blazsek Adolfnénak ugyanis acéláru-kereskedése volt, és Solingenből, a számtalan ottani műhely valamelyikétől a saját nevére rendelte a borotvákat, a késeket, az ollókat. Mint föntebb említettem, általánosan elterjedt dolog volt ez, úgy Európában, mint az Egyesült Államokban. Mára persze az esetek elsöprő többségében sem a kereskedő, sem a gyártó nem létezik, emléküket esetünkben csak a régi borotvák és azok dobozai őrzik. Meg régi telefonkönyvek, amelyek ilyen irányú keresgélésekkor a leghasznosabb források. Blazsek Adolfné esetében mondjuk furcsa volt, hogy a Kecskeméti úton volt üzlete, ilyen utat ugyanis sehol sem találtam a korabeli fővárosban. Ezen a ponton az Index Fórum Budapest anno... topikjából kaptam segítséget: lafal az 1943 januári Telefonkönyvben megtalálta, hogy Blazsek Adolfné acéláru kereskedése a IV. Kecskeméti utca 1. alatt volt (fióküzletei még két helyen) – tehát a mai, V. kerületi Kecskeméti utcában (ekkor még nem az 1950 utáni Nagy-Budapestről beszélünk), csak valószínűleg rosszul nyomtatták a dobozt.

Megjött tehát a Daredevil, és már csak rutinból és lelkiismeretből is futottam egy pár kört a gyártó után. Először a talán legteljesebb olyan listán kerestem, amely a hajdani solingeni gyártókat és az általuk használt márkaneveket tartalmazza – semmi. Majd a Vogel név után a Google-n, hátha legalább az kiderül, hogy a név egy elfeledett solingeni gyártót jelöl-e (a német név alapján erre volt esély), vagy valaki mást (a Chicago/Illinois egyebet sejtetett). Így történt, hogy egy Flickr-es fotóalbumban megtaláltam a Chicagóban még mindig létező K. A. Vogel & Sons késes-köszörűs műhely és üzlet cégérének és portáljának fényképét. Alapítva 1909-ben. 

Tehát ha úgy vesszük, a chicagói Vogelék végül is nagyjából megfelelnek a pesti Blazsek Adolfnénak – akinek örökösei némely viharos és szomorú történelmi események nélkül akár szintén ma is működhetnének. (Persze ilyenre is van példa, lásd Flaschner Kálmán mai is létező üzletét a Váci utcában.)

S hogy mindebben mi az érdekes és az izgalmas? Ízlés és érdeklődés dolga, de az biztos, hogy így azért mégiscsak máshogy néz az ember a borotvájára. S ha valaki Chicagóban jár, köszönjön be Vogeléknak helyettem is.

Képek: Pamacs és penge