Ismét egy „borotvairodalmi” gyöngyszem, ezúttal N. Kósa Judit tollából. A szerző kedves engedélyével.
Úgy képzelem, hogy Léber Kálmán egy tündöklő hajnalon arra ébredt, legfőbb ideje tenni valamit. Hiszen nap mint nap, amikor jó korán reggel megjelent borotva-, késmű-, acéláru- és mészárosszerszám-gyárában, a Rákóczi út 61. szám alatt, fájón tapasztalta, hogy egyre kisebb igény mutatkozik a jó minőségű borotvákra. Hogy jókedvére további árnyék boruljon, már elég volt felnyitnia a távbeszélőnévsort. A Késesek címszó alatt huszonöt cég volt található, köztük főként műkésesek és műköszörűsök, a borotvakészítők azonban, tehát ő maga is, az Önborotvapengék címszó alá szorultak. Pedig, lássuk be, Léber Kálmántól mi sem állt távolabb, mint hogy hívéül szegődjön az új divatnak.
Hiába, no, ez már a harmincas évek. Automobil, rádió, hangosfilm, dörmögte a gyáros, és végigfuttatta az ujját a neveken. Ismert mindenkit, aki borotvákkal foglalkozott: például Demény Zsigmondot és November Sándort a Nagydiófa utcában, a Dévai testvéreket a Mester utcában, Jónás Rózsit a Nagyatádi Szabó utcában. Ismerte a hangzatos nevű Titán-gyárat is, mosolyogva vette viszont tudomásul, hogy Polgár Erzsébet a maga Mátyás utcai műhelyét „beretvapenge üzem”-ként jegyeztette be.
Ezen a reggelen fogalmazódott meg a gondolat Léber Kálmán borotva- és késárugyárosban, hogy saját költségén füzetet ad ki, és az abban leírtakkal győzi meg a férfitársadalmat, hogy borotválkozni csakis valódi borotvával szabad. Lelki szemei előtt rögtön meg is jelent „A borotva éle és a borotválkozás” című alapmű, a következő ígéretes alcímmel: „Aki ezen sikernek titkát megtanulta, az megtanulta minden sikernek titkát”.
A borotvagyáros azonnal körmölni kezdett, s mivel nemcsak a propagandának volt avatott mestere, hanem nagy bátorsággal verselt is, hamarosan többféle stílben és versformában adózott a borotválkozás művészetének. (Ezek közül azonban e helyt elég talán csak egyet idézni: „A sikert, nem a nagy dolgok döntik el. / Gondolkozzál! / Szeresd a borotvát! Képezzed az eszedet, / Tanulj meg látva nézni, / Mert észt és szemmértéket, / Nem lehet kölcsön kérni.”)
A borotválkozás szakértője sebesen rótta a sorokat. Az „élkérdések taglalását és az egészségügyi szakproblémákat” ízesen és kellő részletességgel elmesélt anekdotákkal szakította meg. Szót ejtett például Mihály gazdáról, aki megorrolt János szomszédjára, mert annak világéletében minden sikerült, még a kukoricája is szebb lett, mint az övé. János azonban egy kiadós borozás után megosztotta vele munkamódszerét és azt, hogy „hogyan lehet a vereségből győzelmet csinálni”. Fényes, éles kapával természetesen. Léber ezután mesélt az egyszeri borbélysegédről, aki oly szépen borotválta meg a rücskös arcú tábornokot, hogy még a lelövetést is megúszta. E történetek azonban csak arra szolgáltak, hogy érthetővé, átélhetővé tegyék a tanulságot: „A jó borotválás, vagy borotválkozás olyan, mint minden: minden kellék fontos: fontos egy kitűnő borotva. Fontos egy tökéletes lefenő. Fontos egy mindig egyformán kifeszített jó hevederes fenőszíj. Fontos egy hevederhez és egy fenőszíjhoz való Erzzeus paszta. Fontos egy jó borotvaecset és szappan. Fontos egy magas szeszfokú gyógy kölnivíz, ami az arcbőrt, ha beteg, meggyógyítja és a fertőzéstől megóvja.”
Amikor az írásban erre a pontra ért, a Rákóczi úti borotva- és késárugyáros öszszeráncolta a homlokát. Ez így rendben is volna, gondolta, de ettől még nem lendül föl az üzletmenet. De földerült, hiszen perdöntő érvet talált: „Az önborotválkozó jó borotvával utánozhatja a borbélyt abban, hogy leborotválja magát olyan simára, mint ahogyan a jó borbély, de nem teheti meg, hogy borotválkozás közben kipihenje, vagy kialudja magát.”
Kedvtelve nézegette a mondatot. Aztán, mielőtt lendületes betűivel odaírta volna, hogy A Szerző, egy végső szakmai megjegyzéssel erősítette meg érvei ármádiáját: „A borotva éle olyan, mint a mikrobata, csak mikroskopon láthatjuk és figyelhetjük meg.” Szerény, de elégedett mosollyal vette a kalapját, hogy az immár fényes délelőttben átvágjon a Tisza Kálmán téren. Pihenni vágyott.
Címkép: Pamacs és penge
Utolsó kommentek