Armando Rotoletti fotográfus 1991 és 1993 között készített szakmatörténeti és néprajzi jelentőségű képriportot Szicília borbélyműhelyeiről és borbélyairól – akik minden bizonnyal a hagyományos értelemben vett borbélymesterség utolsó mohikánjai közé tartoznak.

Rotoletti '91 tavaszán egész más riport ügyében utazott Szicíliába, de amikor valamelyik faluban betért egy borbélyüzletbe, hogy útbaigazítást kérjen, egyszerűen megigézte a hely hangulata és szellemisége, és nyomban érezte, hogy ezzel neki mostantól dolga lesz.

A szakmát, annak művelőit és kuncsaftjait, illetve a borbélyüzletek egyedülálló atmoszféráját képekben megörökítendő a következő években többször is visszatért a szigetre.

Az egyik kedvencem ez a kép, amelyen szintén rendesen megállt az idő: a falon kedves harmóniában egy hajdani, szőke TV-cica, maga a Duce (figyelem, 1993-at írunk!) és az isteni Lollo (figyelem, 1993-at írunk!)... (A kellékek között pedig rózsás bőrtonik, ezüstnyelű Omega Professionale és sárga Floïd.)

Azóta persze eltelt majdnem húsz év, és nyilvánvalóan ott is sokat változott a helyzet, de az az érzésem, hogy Szicília mindenképpen az utolsó olyan sarka lesz Európának, ahol igazi borbélyok, igazi műhelyekben, igazi késekkel borotválnak.

További képek Armando Rotoletti honlapján.