A Florisról általában kevesebb szó esik, mint a többi patinás londoni márkáról. Pedig mind közül a legrégebbi. Igaz, valószínűleg a legdrágább is (pedig a többi sem olcsó), illetve talán kevésbé borotválkozás-centrikus, kisebb az idevágó választék. Lássuk, mit tud a szappanjuk, méghozzá a kínálat három illata közül az alapító keresztneveinek monogramját viselő JF.

A keresztségben a Juan Famenias nevet kapta ugyanis az első „angol” Floris, aki a jobb boldogulás reményében Menorca napsütötte szigetét hagyta el az esős, ködös London kedvéért. 1730-ban nyitotta meg borbély- és fésűkészítő műhelyét a Jermyn Streeten, a 89-es szám alatt – figyelem, ez az üzlet még mindig megvan! Ráadásul a céget a család nyolcadik generációja tulajdonolja és vezeti. (Boldog angolok. Ehhez képest, ahogy számolom, az én drága nagymamám a maga 92 évével, 1918-ban is márciusi születésével alaphangon is minimum 7, azaz hét rendszerváltozást élt meg, és akkor csak egy „rövid” huszadik századról beszélünk...) A cég az első királyi szállítói címet (IV. Györgynél) 1820-ban jó minőségű, lekerekített végű fogakkal rendelkező fésűinek köszönhette, ezt aztán még tizenhat másik is követte. Menet közben pedig gyakorlatilag Európa összes uralkodói udvarában kedvelt márkává lett – ez mondjuk nem is csoda, hiszen a XIX. század végére Londontól Szentpétervárig majdnem minden nagy uralkodói dinasztia kuzinok, onklik és tántik bonyolult hálózatából állt (V. György angol királyt a fényképeken simán össze lehet keverni elsőfokú unokatesójával, II. Miklós orosz cárral, annyira hasonlítanak). Na jó, azért ne kisebbítsük a márka érdemeit: ha a Floris ócska lett volna, nyilván nem jutott volna sehova se.

Mára a márka minden ízében tipikus angol luxustermék: a hagyományokra alapozó (még rózsás szájvizet is készítenek), nem túl széles kínálat (kifejezetten férfiaknak szánt illatkompozíció mindössze öt van, ezekből három létezik szappanban is), konzervatív megjelenés, magas ár, megkérdőjelezhetetlen minőség jellemzik.

Külcsín: a Floris szappanok a piacon létező legszebb fatégellyel rendelkeznek. Gyanús volt nekem, hogy paliszander, így rá is kérdeztem, és igen, postafordultával jött is a válasz: „Please be advised that both the Cefiro bath bowl and shaving soap bowls are made from an Indian rosewood sourced from sustainable forests.” Na tessék, igazam volt (a rózsafa/rosewood a paliszander egyik elnevezése), ráadásul nem is valami országot tolvajló és természetet pusztító vadvágásból származik – mint sajnos sok burmai/myanmari teakfa –, nagyon helyes. A másik, ami dicséretes, hogy a konkurenciával ellentétben a tégely tetejére nem ragasztanak az idővel fakuló és a szélein rojtosodó, de egyébként normálisan meg le nem vakarható matricát. Fölöttébb diszkréten csak a tégely aljába ütik bele az azonosítót – aki tudja, az úgyis tudja: az ilyet is szeretem. A szappan maga triple milled típusú (ebbe most külön nem megyek bele, mert a szappanokról, szappantípusokról és a készítési módokról lesz nemsokára egy külön poszt), és ennek megfelelően tömör és homogén, egyébként pedig egy klasszikus, fehér színű, tízdekás, fél-lencse formájú pakk.

Használatkor én a szappant egyébként kiveszem a fatégelyből, és átrakom egy magasfalú edénybe, mert nem szeretem, ha az alacsony faperem miatt kevergetéskor habos lesz a tégelyt tartó kezem. Az IKEÁ-s Smartába tökéletesen belepasszol. A JF szappan illata intenzív, karakteres, töményen virágos, de a nehezen leírható, komplex fajtából. Mintha egy buja, egzotikus illatú trópusi virág óriás kelyhébe dugnánk be az egész fejünket. (Sosem felejtem el amúgy, amikor először szagoltam virágzó gardéniát: olyan élmény, amely nélkül nem érdemes meghalni!) A JF-illat a honlap szerint ámbrás, cédrusos, pézsmás alapon ciprus-jázmin-petitgrain (egy citrusféle olaja) szívvel és bergamott-koriánder-citrom-lime-mandarin fejjel rendelkezik – mindez ugyan a kölnivízre vonatkozik, de nagy vonalakban persze a borotvaszappanra is irányadónak kell lennie. Igaz, ez utóbbira meg az írják, hogy „lightly fragranced”, azaz enyhén illatosított – na, ez aztán marhára nem klappol, mert borotvaszappanban ennél intenzívebb odőrt nemigen találni. Olyan illat ez, amely borotválkozás után is rajtunk marad – JF aftershave hiányában nincs is kedvem utána magamra kenni semmit. S mivel kiválóan hidratál, ezt büntetlenül meg is tehetem. A szappanról a Floris által elárult másik infó szerint az összetételében a penge siklását segíteni hivatott olajok is szerepelnek – ezt készséggel el is hiszem, mert ilyen téren a JF egészen kiválóan teljesít. A habja, annak testessége és tartóssága is simán a legjobbak közül való, amit borotvaszappan egyáltalán produkálhat a Földön. Ár? Nos, a Floris szappanok bizony utántöltőként, fatégely nélkül kerülnek annyiba (19 font), mint a Truefitt & Hill vagy a Trumper (szintén nem az olcsóbbak közé tartozó) szappanjai fatégellyel együtt. A triple milled készítésnek köszönhetően mondjuk igen tartós és kiadós, ez azonban a vetélytársak szappanjairól is elmondható. Ilyen szinten azonban már teljesen fölösleges ár-érték arányokat hasonlítgatni: csakúgy, mint más luxustermékeknél, itt is a márka, a termék által közvetített érzésért fizetünk (királyok, hercegek, grófok..., érted), és az árkülönbségek közgazdasági racionalitást már nem tükröznek. Ahogy egy kiváló borász mondta anno egy kóstolón, amikor a borok árairól volt szó: „Az, hogy egy bor kétszer annyiba kerül, mint az alatta lévő, még nem jelenti azt, hogy kétszer olyan jó is. Egy kicsivel jobb, ezért aztán kétszer annyiba kerül, ennyi.” Na, így kezeljük a Floris szappanjait is a konkurenciához, például a 3T-hez képest – egy dolgot azonban ne felejtsünk el: itt nincs ám kecmec, ezek mind megérdemelten felsőkategóriás termékek.

Képek: Pamacs és penge, flickr