A hagyományos borotválkozásnál használt szappanok esetében rendszeresen találkozunk olyan kifejezésekkel, mint triple milled, melt & pour, glicerinszappan... Nézzük hát meg közelebbről, mikről is van szó, s egyben vegyük át a szappanokkal, azok készítésével kapcsolatos alapvető tudnivalókat is.

Először is, mi a szappan és hogyan készül? Profán kémiai megfogalmazása bizony nem valami romantikus: a szappan ugyanis nem más, mint – és ezt most próbáljátok Besenyő Pista bácsi hangján hallani, úgy az igazi – zsírsavak fémsója. Nesze nektek, szappanreklámok csukott szemmel mosolyogva zuhanyozós, tengerparton lassítva szaladgálós stb. idilli hangulata. Persze ez a megnevezés a kémiai szappanra, a színszappanra vonatkozik, és ahhoz, hogy ebből aztán illatos, színes, mindenféle jótékony hatással bíró termék legyen, különféle adalékanyagok is színre lépnek majd. Alapanyagként a zsírsavak közül leginkább a hosszú szénláncú szerves savak (palmitin-, sztearin-, olaj- és laurinsav), a fémek közül pedig a nátrium és a kálium játszanak. Nátriummal szilárd nátronszappant kapunk, káliummal pedig kenőcsös káliszappant. S hogy konyhanyelven is mondjuk, a szappankészítéshez két dolog kell: zsiradék és lúg. Előbbi az elszappanosítható, az utóbbi pedig az elszappanosító anyag. A folyamat, amelynek eredményeképp a színszappant kapjuk, az ún. elszappanosodás – vagy ha így jobban tetszik: a szaponifikáció. (Nem, nem tetszik jobban.) Az elszappanosítás történhet meleg, vagy hideg eljárással. Előbbi a hagyományos szappanfőzés, utóbbi egy sokkal lassúbb és macerásabb folyamat.

A meleg, azaz a főzős eljárás során a megfelelő összetételű zsíralapot megolvasztják, az olvadt zsiradékhoz lúgot kevernek, majd ez az elegy a főzés során elszappanosodik, azaz ún. szappanenyvvé változik. Ez még nem szappan, de már benne van a lényeg. A szappanenyvet – hogy a színszappant kinyerhessük belőle – meg kell bontani, ez pedig kisózással történik. Ennek az a lényege, hogy mivel a színszappan sós vízben nem jól oldódik, a kisózás során a szappanenyv szétválik: alul lesz egy glicerines-sós-lúgos oldat, az ún. aljlúg vagy anyalúg, s fönt pedig ezen lebeg a nyers szappan. Ezt leválasztják, majd adott esetben még ebből is „lefölözik” a tiszta, nagy zsírtartalmú színszappant, míg a kevésbé értékes, kisebb zsírtartalmú maradékot, az enyvcsapadékot pedig visszaöntik a következő főzetbe.

A kész színszappant aztán megszárítják, porítják és ilyenkor jönnek azok az adalékanyagok (illat-, szín- és mindenféle csoda-hatóanyagok), amelyek a kész termék fő jellegzetességeit adják – és amelyekre alapozva a továbbiakban majd a marketingosztály költhet hangzatos reklámszövegeket. Ezt a száraz, porított elegyet aztán gépek segítségével préselik, hengerelik, fölvágják, formázzák, csomagolják – kész. Manapság nagy nyomás és katalizátorok segítségével itt-ott a folyamatokba avatkozva már gyorsabban, hatékonyabban is tudnak szappant készíteni, de a klasszikus a fönt leírt módszer.

A hideg eljárás bizonyos tekintetben a legegyszerűbb módszer, ugyanakkor azért elég pepecselős munka. Ennél a zsiradékot (adott esetben olajkeveréket) és a lúgot megfelelő hőmérsékleten, sorrendben, precízen kiszámított arányban adagolják egymáshoz. Főzés nincs, a kémiai reakció (az elszappanosítás) jóval lassabban megy végbe, és a kész szappant heteken át „érlelik” – azaz tulajdonképpen hagyják, hogy a víz szép lassan elpárologhasson. Megfelelő tudással és óvatossággal (mert a lúgok nem viccelnek) házilag is simán kivitelezhető metódus, a kézműves szappanok jó (jobb) része ilyen. Nagy előnye, hogy az alapanyagokat, a receptúrát a készítő határozza meg, a teljes folyamatot ő felügyeli, s szappan összetétele az utolsó molekuláig olyan lesz, amilyennek ő akarja – ez nagy különbség a már készen vásárolt szappan-alapanyagból készített kézműves szappanokhoz képest.

Íme tehát a technológiai alapok, amelyekhez talán még annyit érdemes hozzátenni, hogy per definitionem a borotvaszappan olyan speciális szappan, amelynél a tisztító hatás (a felületaktív anyagok) helyett a síkosítást, a szőr puhítását és a tartós habzást előtérbe helyező receptúrát alkalmaznak. Mindezek ismeretében pedig akkor nézzük, mit is jelentenek a bevezetőben említett kifejezések – először is: mi a fene az a triple milled? Nagyon egyszerű: olyan szappan, amelyet a fent említett szárítás, porítás, adalékokkal történő ellátás és préselés után komoly, inoxacél-hengerekkel ellátott gépekkel tömörítenek, jelen esetben egymás után háromszor is. Vagy kétszer. Vagy hatszor. Az elnevezés ugyanis inkább a technológiára utal, mintsem a hengerek általi tömörítések pontos számára, ugyanis nem ez a lényeg. Ami számít: a többszöri hengerelésnek köszönhetően a létező leghomogénebb anyagú szappant kapjuk, amelyben a különféle adalékok a lehető legegyenletesebben oszlanak el. Tömörségüknek köszönhetően ezek a szappanok hihetetlenül kiadósak, szinte nem akarnak fogyni, nagyon sokáig használhatjuk őket. A triple milled szappanokat csak nagy márkák, neves gyártók kínálatában találjuk meg: a rozsdamentes acélhengerekkel dolgozó berendezések befektetési szempontból már nagyon nem kézműves kategória... Triple milled szappanok például a nagy londoni márkák pakkjai, de ebbe a kategóriába tartozik a szintén igen kiadós, kemény rúdszappanok többsége is (Wilkinson, Speick, Palmolive stb.), s ez egyben azt is bizonyítja, hogy a triple milled szappanok azért nem feltétlenül méregdrága dolgok, sőt. (Na jó, utóbbiak, esetleg nem triple, hanem csak double milled...)

A borotválkozós szakzsargonban szintén igen gyakran felbukkanó kifejezés a melt & pour, amit magyarul kábé „olvasztott és öntött”-nek, esetleg „olvaszd és öntsd”-nek fordíthatunk. Itt a legnagyobb a katyvasz, mert ezt a kifejezést egyesek a készítési eljárásra, míg mások a szappantípusra használják. Egy biztos: ez bizonyos tekintetben nem is szappankészítés, legalábbis nem annak kémiai értelmében, merthogy elszappanosítás itt sem meleg, sem hideg eljárás szerint nem történik: a kézműves készítő ugyanis kereskedelemben e célra kapható, kész szappan-alapanyagot vásárol, amelyet szépen megolvaszt, majd saját receptjei, elképzelései, filozófiája és fantáziája alapján gazdagít adalékokkal – a végén pedig formába önti, vagy egyéb módon adjusztálja. A legtöbb kézműves szappan így készül, ez a legegyszerűbb, legbiztonságosabb módszer, sima, háztartásbeli konyhában, pár edénnyel is nekiállhatunk. Nem technológiai, hanem szappankategóriaként egyszerűen az olvasztható szappant hívják melt & pour-nak. Igen ám, de olvasztható szappant kézműves gyártók készítenek hideg eljárással is, ami viszont értelemszerűen értékesebb munka, mint a vásárolt alapanyagokból történő szappankotyvasztás, ezért ők meg kikérik maguknak, hogy ők melt & pour készítők lennének...

A borotvaszappanok, de az egyéb szappanok között is gyakran találkozunk a glicerines vagy glicerinszappannal. Érdemes ezt az elnevezést is inkább borotva-konyhanyelvi, illetve marketingkategóriaként kezelni. Mi legalábbis legyünk tudatában annak, hogy valamilyen mértékben gyakorlatilag minden szappan glicerines, hiszen utóbbi az elszappanosodás folyamatának egyik terméke. Persze ki lehet belőle szinte teljesen sózni, de ez is csak azt bizonyítja, hogy inkább eltávolítani kell, mintsem dúsítani vele a szappant. Ne együk meg tehát a glicerintartalmat méltató marketingdumát, attól a szappan nemhogy drágább, de inkább olcsóbb kellene, hogy legyen... Ami pedig bennünket illet, általánosságban elmondhatjuk: a hagyományos borotválkozás világában glicerinszappan alatt leginkább egyszerűen az átlátszó szappant értjük. Ugyanakkor sokszor, sok helyen minden olvasztható szappant is – ebben a kontextusban viszont egymás szinonímáivá válik a glicerin- és a melt & pour, ami nem egyszerűsíti a helyzetet. Ami a készítést illeti, a glicerintartalommal persze lehet sakkozni: ha a glicerint csak nagyon kis mértékben sózzák ki, akkor átlátszó, viszonylag puha, vízben könnyebben oldódó – és ezért jóval gyorsabban is fogyó –, ugyanakkor zsírban szegényebb szappant kapunk. (A glicerinszappan egyébként nem feltétlenül átlátszó!) Melt & pour készítők persze utólag is adhatnak még több glicerint a készen vásárolt alapanyag-szappanhoz. Előnyös tulajdonságuk, hogy a glicerinszappanokat otthon, akár mikrohullámú sütőben mi magunk is könnyen megolvaszthatjuk és kiönthetjük saját, kedvenc edényeinkbe, míg a triple milled szappanokat reszelni és préselni kell. A glicerinszappanok könnyebben habzanak föl, mint a triple milled-ek, de azonos térfogatból kevesebb habot nyerünk ki – innen a gyorsabb fogyás. Általában jóval olcsóbbak is, mint triple milled társaik.

Nakéremszépen. Mint látható, ezekkel az elnevezésekkel leginkább tehát az a gond, és azért nehéz tisztán látni, mert nem konkrét, behatárolt, tudományos kategóriák, a szakzsargonban és a marketingben pedig elég önkényesen, több-kevesebb tudatossággal igencsak összevissza használják őket. Természetesen ez az írás sem akar kánon lenni, de reményeim szerint csak segít majd tisztábban látni és jobban eligazodni a borotvaszappanok színes (és illatos) világában. 

A téma iránt mélyebben érdeklődőknek a következő forrásokat ajánlom:

- Mosószerek, szappanok kémiája

- Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár: A szappan

- Illatos szappan blog: Szappankészítés hideg eljárással

- CreatyViky: A szappanokról

- Szappanfőzési projekt szakiskolások számára (szakdolgozat)

- Magyar Néprajzi Lexikon: Szappanfőzés

A képeket ezúttal úgy loptam, köszönet értük a TESTOS Gentlemen's Club oldalnak.