Annak idején a Gillette az alaptalálmányon, azaz az eldobható borotvapengén kívül úgy kereskedelmi, mint reklám-, csomagolás- stb. vonalon számos esetben előzte meg korát vagy játszott úttörő szerepet. Ilyen volt például a Blade című vállalati magazin, amelyet 1918-ban (!) kezdtek kiadni, és amely az alkalmazotti közösségnek szolgált hírekkel a cég életéből, ismertette az új termékeket, magyarázott technológiákat, mutatta be a hirdetéseket-reklámkampányokat stb. A kiadvány 1926 szeptemberében, a vállalat 25. születésnapja alkalmából „ezüstjubileumi” kiadással jelent meg. E gyűjtők körében igen keresett számból a Smithsonian Intézet Könyvtárai is rendelkeznek egy példánnyal, és honlapjukon néhány szkennelt képet is közzétesznek belőle.

Az ünnepi szám 142 oldalas, és részben összefoglaló termékkatalógus (a könyvtár a címlapon kívül csak e részből szkennelt képeket), részben pedig gyártási, eladási, számviteli és hirdetési riportokkal szolgál a cégről, illetve a 20-25 éve ott dolgozó törzsgárda-tagokat is fényképpel mutatja be.

Egy nagy cikk a borotválkozás történetét meséli el. Mottó: „Nem is gondolunk rá, de nagyapáinkhoz képest a mai férfiak olyan szőrtelenek és sima arcúak, mint a leánykák. Hajdanán csak főrangú nemesek és királyi sarjak részesülhettek eme fényűzésben. Manapság pedig már a szegény ember is naponta borotválkozhat. S hogy ez minek köszönhető? A biztonsági önborotva föltalálásának.” (Fordítás tőlem.)

Ekkortájt a New Improved modell volt a kínálat zászlóshajója, szokás szerint számtalan változata közül lehetett választani – a képeken is ezekből látunk. Érdemes észrevenni, hogy már ekkor mekkora figyelmet fordítottak a csomagolásra: ötletesebbnél ötletesebb és változatosabbnál változatosabb tokokat, dobozokat figyelhetünk meg – ez a tendencia szerencsére egészen a hetvenes évekig, a klasszikus biztonsági borotvák gyártásának felfüggesztéséig folytatódott.

A borotvák többsége az 5-10 dolláros árkategóriába esett. A legeslegluxusabb modell az alant látható, 75 dolláros, arannyal futtatott Nem Improved De Luxe készlet volt, szintén aranyozott szappan-, pamacs- és pengetartóval. S bár a katalógusból szerényen nem derül ki: nem csak sima aranyozásról volt szó, a kiemelkedően magas árat a vésett nyél és dobozok is indokolták – utóbbiakat az erre kialakított helyen természetesen monogrammal is lehetett díszíteni. Időzzünk még el egy pillanatot ennek a készletnek az áránál. 75 dollár 1926-ban önmagában sem volt csekély összeg, egy borotváért azonban végképp irgalmatlanul magas árat jelentett. Egy erre szakosodott gazdasági kalkulátor szerint ez ma fogyasztói árindex alapján összehasonlítva 909 dollár lenne, részletesebben és összetettebben súlyozott fogyasztói kosár szerint konvertálva pedig 1850 dollárnak felel meg! Ilyen áron méltán nevezhetjük tehát mágnásborotvának – nem sokan engedhették meg maguknak.

A Smithsonian Intézet Könyvtárainak gyűjteményéből szemléző honlap