Na végre, itt van valami friss, valami valóban újszerű. A hagyományos borotválkozás kapcsán persze furcsa ezt mondani és hallani, de újszerűség alatt természetesen nem valami mégűrtechnológiásabban hatékony zselét, vagy egy ötödik (vagy hatodik? – bocs, nem tudom, hol is tartunk mostanában...) pengét értek. Nem, Madame Scodioli, a Szakállas Hölgy termékei úgy újszerűek, hogy egyébként teljesen hagyományosak, sőt, még régiesek is – illatuk, kiszerelésük, megjelenésük, hangulatuk mégis komoly paradigmaváltás a borotvakozmetikumok világában.

Mi van? Hogy Szakállas Hölgy? Hát persze, nem tudtad? Sziámi ikrek, törpék, különleges állatok stb. mellett hajdanán ők is állandó látványosságai voltak a vásári mutatványosok és cirkuszosok produkcióinak, méghozzá az Atlanti-óceán mindkét partján. Készítményeivel Jodi Scodioli ezt a világot idézi meg: általuk egy poros, szélfútta vadnyugati kisváros mulatójának (tudjátok, Saloon) kártyázó pisztolypárbaj-bajnokai, bordélyházának örömlányai és vásárának mutatványosai között érezzük magunkat. Segítenek ebben a választott nevek és az egyes termékekhez csatolt kis történetek, leírások is.

Termékei szintén nem teljesen szoványosak: a pipere- és borotvaszappanokon kívül készít illatokat, de nem ám folyadékként, hanem kencébe ágyazva (Solid Scent). Van porból kikeverhető arcpakolás (Clay Mask), bajusz- és szakállviasz (Whisker Wax), sőt, tetoválás utáni bőrápolókrém is (Ink Rub). Nincs saját honlapja vagy webshopja, hanem az Etsy-n, a kézműves, iparművész stb. termékek amerikai webáruházában van boltja. (Az Etsy magyar változata a Meska, ahol sajnos az egyetlen borotva- (ühüm...) szappan még mindig az általam már kipróbált kecsketejes-holt tengeri iszapos, made by Chiara.)

Madame Scodioli illatai teljesen újszerűek, nagyon karakteresek, mindig intenzívek, néha pedig egészen meglepőek. A borotvaszappanok kiszerelése egyszerű: folpack és papírcímke. Nem kerekek, hanem szögletesek: nagy és súlyos (7,5x7,5x3 cm-es, 140-150 grammos) pakkok. Ez a forma természetesen nem könnyíti meg a kerek szappanok befogadására fölszerelkezett borotválkozót, én sem találtam itthon semmi megfelelőt, és egy darabig pihentettem is a projektet. Aztán egyszercsak az IKEÁ-ban járva megpillantottam a Charmör nevű négyszögletű tálat. Jól néz ki, csak 495 Ft, gondoltam, nagyot nem bukhatok, és láss csodát, ezt a modellt mintha kifejezetten a Scodioli-szappanok számára tervezték volna: tökéletesen illenek bele. Boldogság – egészen addig, amíg használni nem próbáltam. Merthogy ebben a konfigurációban nemcsak az ilyen (glicerin-) szappanoknál jótékony vízrálocsolásos előkészítés lesz macerás, de kevergetés közben a hab is szépen lefolyik oldalra, és a szappan és az edény fala között kezd gyülekezni. Ezzel a tállal tehát roppant dekoratív, de nem túl hatékony megoldást kapunk.

Így jöhetett a további agyalás, s a gordiuszi csomót végül tényleg karddal, pontosabban egy santokuval oldottam meg.

A viszonylag puha szappanból levágtam egy szeletet, fölkockáztam (így növekszik a felület és még könnyebben olvad), majd az abszolút besztbáj (de számunkra minden tekintetben optimális, bárkinek nagyon ajánlott) Blanda csuporba helyezve egyszerűen beleolvasztottam. A Scodioli-szappanok egészen kiválóan olvaszthatók: mikrohullám a maximumon, három 5-6 másodperces menet és már lehet is hagyni szilárdulni a homogén folyadékká olvadt szappant.

Innentől aztán minden rendben lett, jöhetett a rendes teszt. A Scodioli-szappanok kitűnően működnek, de nem rendeznek habfesztivált. Ez alatt csupán annyit kell érteni, hogy vastag, az edényben burjánzó habmennyiségért nagyon meg kell dolgozni – legalábbis annak, aki szereti a tobzódást, a habban eltűnő-elmerülő pamacsot. (Ez amúgy praktice tök fölösleges, ráadásul a végén úgyis kimossuk a csapba, de hát gyarlók vagyunk, és a hedonizmus a borotválkozásnál a fölös habmennyiségben manifesztálódik.)

A Scodioli-szappan a pamacs sörtekötegében normál munkával is minimum két körre való, kiváló mennyiségű és minőségű habot ad. Nem szárít, nem szárad túl hamar és jól síkosít, simán kaphat is egy négyötödöt, mehetünk tovább az illatokra – és innentől következzenek Madame Scodioli saját, nagyon hangulatos képei. Az alant tesztelt öt szappan a Madame jelenlegi teljes borotvaszappan-kínálata.

Laudanum: fekete (igazából nagyon-nagyon sötétzöld) színével a legmeglepőbb. Illata különleges, a leírás szerint pipadohány és fekete tea, csipetnyi gyümölccsel és fűszerrel. Egészen különleges illat, mindkét fő elemet beleérezni, de a kompozícióból egyik sem lóg ki, az összetevők harmonikus egészet képeznek. Amikor először használtam, igencsak meglepődtem: csíp! Nem túl erősen, de csíp. A vicc az, hogy ez nem is volt különösebben kellemetlen. Mindenesetre a Madame a terméknél igen becsületesen föl is tünteti, hogy caveat emptor: e szappan, mivel illatolajai különösen fanyarok és érdesek, nem érzékeny bőrűeknek való. Az biztos, hogy igen érdekes illatvilág, és meg kell tudni szeretni, onnantól azonban a nevének megfelelően (laudanum az ópium alkoholos kivonata – tinktúra –, amelyet hajdanán széles körben használtak gyógyszerként, fájdalomcsillapítóként – meg persze kábítószerként is) valóban van benne valami addiktív.

Dust Shaker: veszedelmesen tetszetős illat. Fűszeres mahagóni és szantál.  Utóbbi ellenére nem a nyersebb vagy szárazon fás, hanem a kerekded, egzotikus, lábról azonnal ledöntő fajtából. Gazdag, érzéki illat.

Fiji Mermaid: tudjátok, ki (mi) volt a Fidzsi Sellő? Hableányszerű valami, akit (amelyet) kuriózumként, csontvázként vagy kitömve (persze hamisítványok voltak) a XIX. század második felében szintén sokfelé mutogattak. A szappan alcíme a Briny Deep, amelyet műfordításban, szabadon Nagy Kékségnek is fordíthatnánk, és a sós tengervíz meg a friss eső illatát kívánja megidézni jázminnal, fenyővel és mósusszal. Nagyon kellemes illat, és valóban van benne valami tengeri.

Ill Repute: Rossz Hírnév, már tetszik! S ha még a képre is nézünk… De elég az illat-összetevőket olvasni: mandarin, csombormenta és szegfűszeg – önmagában is vadítóan hangzik, és higgyétek el, ez az orrunkban is ugyanígy folytatódik. Buja, érzéki, csábító – nem baj, nem is akarok ellenállni!

Gray Skies: a Szürke Egek fő illatjegye az indiai nag champa, amely füstölők népszerű illatanyaga, amelynek vágyfokozó, relaxáló – sőt, pszichoaktív hatást tulajdonítanak. A nag champát a leírás szerint boróka, pacsuli, vanília, illetve egy cseppnyi rózsamuskátli és jázmin egészíti ki. A gyakorlatban mindez egzotikus, édes, izgalmas illatot ad. Továbbá: föntebb írtam, hogy engem a Laudanum csípett. Namármost ahhoz a csípéshez képest a Gray Skies olyan, mintha erőspaprika-kivonattal pamacsolnám az arcom! S ami a legérdekesebb: még ezt sem kellemetlen élményként, hanem inkább egzotikumként éltem meg. Hiába, a pszichoaktív hatás…

Ami az árakat illeti: egy borotvaszappan 6 dollár, amihez ugyanennyi jön még a postára (mintakiszerelés, sample sajnos nincsen). A második, illetve minden további tétel küldése plusz 5 dollár, tehát nyugodtan lehet 11 dollárt számolni egy szappanra – ez azonban még mindig egyáltalán nem túl magas ár azért, amit mennyiségben és minőségben kapunk. Cserében ráadásul Jodi Scodioli villámgyorsan postáz, és a fizetéstől számítva egy hét múlva általában itt is van a csomag – amelyen papírján már szó szerint átütnek azok az illatok, amelyekkel a Madám teljesen új világa tárul fel előttünk.

Madame Scodioli boltja az Etsy-n, illetve Facebook-oldala

Képek: Pamacs és penge, Madame Scodioli