Hollandus napokat élünk, fociban pénteken itthon kaptunk tőlük egy négyest (sportlap-stílusban: az Oranje labdamágusai négyszer bűvölték a hálóba a pöttyöst), holnap pedig odakint jön a folytatás. Focit ugyan nem nagyon nézek, minderről azonban eszembe jutott, hogy hoppá, nemrég tesztelésre kölcsönkaptam a De Vergulde Hand borotvaszappanját, és igencsak illene már visszaadni – bocs, Imi.
A De Vergulde Hand (ezt, bár szó szerint Az Aranyozott Kéz, magyarosan mondjuk csak Aranykéznek) zsenge 450 éves múltra tekinthet vissza, a világ egyik legrégebben bejegyzett márkaneve, és mindig is készítettek borotválkozáshoz szolgáló termékeket. Na, ez biztató, nagy baj már nem nagyon lehet a szappannal. Amely egyébként az a fajta kedvező árú (ottani kiskerára kábé két euró), Hollandiában mindenhol kapható alaptermék, mint amilyen például a spanyoloknál a La Toja, vagy itthon a Barbon/Figaró duó. A DVH a Remark Cosmetics egyik márkája, és teljes hagyományos borotválkozási kínálattal bír: a tégelyesen kívül rúdszappant, borotvakrémet, borotválkozás utáni balzsamot – sőt, saját márkás timsótömböt és pamacsot is találunk náluk.
Kivételesen már a kipróbálás előtt elolvastam a fórumokon megírt felhasználói véleményeket is. Ezt általában csak utólag szoktam megtenni, hogy még véletlenül se befolyásoljanak – na, nem mintha az én objektivitásom ne kapna elsőre öt Euro NCAP csillagot –, de épp mazochista kedvemben voltam. Hogy mi ebben a mazochizmus? Hát az, hogy minél több véleményt olvasunk, jó eséllyel annál zagyvább lesz a kép. A De Vergulde Hand esetében ez például úgy néz ki, hogy az egyiknek élete legjobb szappanja csodahabbal és védő-ápoló krémességgel, a másik arcát meg állítólag múmiává szárítja. Aztán megint egynek az a baja, hogy nagyon hamar elillan a szerinte csodás, de túlságosan diszkrét illat, további másik meg arról panaszkodik, hogy (ugyanez) az illat minden afterséven átütően erős, ráadásul olyan rossz, hogy a felesége meg a gyerekei egy teljes napig nem voltak hajlandók megpuszilni őt. Na jó, a többség persze alapvetően dicséri, de egy ilyen terméknél ez csak a kötelező alap – mint azt már korábban említettem valahol, a régi márkák hagyományos receptúrái minőségi szempontból nagyon nem zsákbamacskák (50-100-200 év alatt azért van idő tükrösen simára polírozni a receptúrát), és ha az ízlésen és egyéb szubjektivitáson (esetleges érzékenység egyes összetevőkre) túl valami nem stimmel, akkor az már minden bizonnyal a technikánk, a felszerelésünk – azaz saját magunk miatt van.
A De Vergulde Hand tégelyes szappan gyakorlatilag egy hejre kis műanyag fagylaltosdobozban érkezik – ha még egy eldobható kiskanalat is mellétennénk, senki másra nem gondolna, mint egy jó jégkrémre, az biztos. Na igen, két euróért ne is várjunk paliszander fatégelyt. Ugyanennek a fagyis jellegnek köszönhetően viszont a tető kiválóan zár. A mély tégelyben a 75 grammos, hét és fél centi átmérőjű és másfél centi magas szappanpakk fölött egy csomó hely marad, ami jó, mert biztos nem folyik ki a hab, lehet odabenn vadorzózni a pamaccsal. Illata a fás-virágos vonalba tartozik, némi keleties beütéssel. Kellemes, friss, igen élénk illat, nagyon emlékeztet valami gimnazista koromban használt odőrre, amiről hajdanán jellemzően azt hittem, hogy legfőbb záloga lesz annak, hogy azonnal és látványosan elkezdjenek bomlani utánam a csajok. Manapság már ennél jóval diszkrétebb illatokat szeretek, de ez a DVH azért még belefér, nagyjából fölső határeset, ha nem túl tartós. A szantál- és cédrusfanok valószínűleg szeretni fogják, konkrét példát keresve pedig leginkább a Truefitt & Hill Clubmanjéhez tudnám hasonlítani. Na, de most aztán már irány a feredőszoba, aztán lássuk, mit mutat a gyakorlat.
Nos, nem mutat az, kérem, semmi olyat, amit ne sejtettem volna előre. Tökéletesen működik, azaz könnyen ad jó habot (arcon habosítva is bő két körre való tellett a pamacsból), megfelelően síkosít, nem szárad ránk hamar és nem is szárítja a bőrt: a borotválkozás után csak hideg vízzel mostam le az arcom, itt ülök már egy órája, és semmi száraz bőrfeszülés. A működésre tehát csillagos ötös jár, az illat pedig egyéni dolog, én meg általában is örülök, ha a borotvaszappané nem túl tartós. Anyagát, keménységét tekintve érzésem szerint nem triple milled gyártású, de azért elég kemény (azt hittem, az intenzív pamacsolástól majd villámgyorsan eltűnnek a betűk a pakk felületéről, de inkább még olvashatóbbak lettek), úgyhogy egész biztosan a kifejezetten tartós szappanok közé tartozik, tovább javítva a kiváló ár-érték arányt. Meg is mondom nektek a tutit: bármi lesz is a holnapi meccs eredménye, ha már ezek a mi aranylábú fiaink ott vannak, érdemes lenne az Aranykézből is bevásárolniuk.
Kép: Pamacs és penge
Utolsó kommentek