Nincs a férfikozmetikumok világában még egy olyan márkanév, amely annyira ismert lenne, s annyi mögöttes tartalmat hordozna, mint a Pitralon. Egyszerűen mindenki ismeri, s még akkor is tudja, miről van szó, ha soha életében nem is találkozott vele – márpedig ilyenek egyre többen vannak, ugye. A legtöbben azt sem tudják, hogy nemhogy ma is kapható, de a márkanév több országban is kifejezetten él és virul.

A Pitralon Karl August Lingner drezdai gyáros-vállalkozóhoz köthető, ő kezdte gyártani valamikor a XX. század elején (az Odol-szájvíz és márka felfuttatása szintén neki köszönhető). A későbbi történetét nem könnyű kibogozni, úgy tűnik, a Rajnától keletre már a második világháború előtt gyakorlatilag mindenhol gyártották, sőt, utána lett külön NSZK-s és NDK-s Pitralon is, naná. Manapság biztosan létezik svájci, osztrák, német, cseh és szlovák Pitralon, illetve egy horvát változat, a Ralon is. Ezek egy része többé-kevésbé a régi illatot és/vagy dizájnt viszi tovább (alább majd mindet látjátok is), másik része pedig teljesen új illatkompozíció és csak a név maradt meg.

Kis kitérő a történelmi nüanszok iránt fogékonyaknak: a lengyel Stare kosmetyki oldalon egy olyan háromnyelvű, német-lengyel-ukrán Pitralonreklámot is találtam, amely az Odol-Werke által Lemberg/Lwów/Lvivben gyártott változatot népszerűsíti, de hangsúlyosan a német a fő nyelv rajta. Ezen elgondolkodtam, majd utánaolvastam és arra jutottam, hogy akkor nem a két világháború közötti, azaz a város Lengyelországhoz tartozó korszakából, hanem az 1941-44 közötti, hároméves német megszállás idején készülhetett – mikre nem volt idejük a háború kellős közepén.

Ami bennünket illet, a magyar Pitralont eredetileg szintén az Odol (Magyarországi Odolművek Rt.) gyártotta. Nemzetközi viszonylatban megfigyelhető, hogy a legrégebbi változatokat még nem kizárólag borotválkozás utáni férfi-, hanem általános, uniszex bőrtisztító és -ápoló kozmetikumként ajánlották (hatása csodás a tisztátalan bőrön!), s csak később vált kifejezetten aftersévvé.

Az államosítások után változatlan külsővel a (minden bizonnyal csak simán átkeresztelt) Vénusz Kozmetikai Gyár folytatta a gyártását.

A későbbi átszervezések és átnevezések révén a Caola márkája lett – már némileg áttervezett dizájnnal, de azért az eredeti betűtípussal.

Itthon a legikonikusabb férfikozmetikummá vált, ő a par excellence borotválkozás utáni arcszesz. Bizonyos életkor fölött mindenkiben ébreszt valami emléket. Irodalmi művekben természetesen számtalanszor utalnak rá (Végh György, Pünkösti Árpád, Parti Nagy Lajos stb). A Pokolgép egyik legfontosabb számában, a Gépinduló című metál-hitvallás refrénjében expressis verbis szerepel: A ruhám bőr és nem ballon, Az arcszeszem is csak Pitralon, De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek, Mindig lesznek Rockerek! Ennek ihletésére indulásakor még egy rádiós rockmagazin is a Pitralon nevet vette föl. A Kistehén tánczenekar pedig címmel-témával egy önálló számot dedikált neki. Legendák keringenek arról, hogy anno a katonaságnál előszeretettel itták is, ennek köszönhetően a magyar katonai szleng szótárának egy szócikkébe is bekerült: fogszifröccs – fn ritk Vmilyen arcszesz (ált. Pitralon) v. tiszta szesz (üdítőben) az ihatóságig felhígítva; szeszkó. Vö. repkó, denkó.

Persze nem csak minket, magyarokat ihletett ám meg, hanem például a germánokat is, nagyjából azonos megjelenési formákban. Az a minimum, hogy természetesen egy sor német regényben említik, de a zene sem marad ki: a zseniális osztrák Erste Allgemeine Verunsicherung (aki nem tudná, ők azok, akik a pop- és rocktörténelem legköltőibb szövegeinek listáját a legnevesebb rocktrubadúrokat is megszégyenítő, legendás és örökkön örök érvényű küss die Hand, schöne Frau, ihre Augen sind so blau, tirili, tirilo, tirila sorokkal gazdagították) a Märchenprinz, azaz a Mesebeli herceg című számában a Rudi Völler kinézetű főhős így dalol: Ich betrete voll Elan den Tanzsalon, eingehüllt in eine Wolke Pitralon – azaz, hogy pitralonfelhőbe burkolva majd jól meghódítja a tánctermet. (Képpel persze még jobb, 0:30-nál.) Egy neves svájci cukrászda pedig Pitralon-tortát is kínál – igen finom lehet, mert a 16 személyesért 144, a 24 személyesért 192 svejci frankot kell leperkálni! 

Na, de hagyjuk csak abba a népszerűsködő bulvároskodást, és vessük magunkat a munkába: nézzük meg közelebbről egy sor aktuális gyártású Pitralon, wannabe-Pitralon és Pitralon-rokon fő jellemzőit. Baráti összefogással ugyanis igen reprezentatív csatársort sikerült verbuválni: a hagyományos illatból a svájci, a német és a horvát változatot, a német Pitralon-márkacsalád egyéb illataiból pedig a Classic és a Polar modelleket.

Kezdjük persze az „eredeti” illatokkal, azon belül is a svájcival. Külsőleg egyértelműen az övé a legszebb palack és dizájn (a képen a középső). Gyerekkori tavaszokat idéző gyöngyvirág, orgona, némi bazsarózsa önmagában sem légies koktélján súlyosbít tovább némi ámbra, plusz talán egy csipetnyi mentol is. A svájcit mondják a leghagyományosabbnak, és ebben lehet is valami, ugyanis használat után egészen hihetetlenül és varázslatos módon, több évtized távlatából tökéletesen tisztán ugrott be róla nagybátyám, Guszti bácsi illata a vasárnapi családi ebédekkor – márpedig ennek nagyon bő harminc éve, kicsike voltam még. A svájcihoz képest a német Original valamivel szikárabbnak, karcsúbbnak hat: a virágvonal megvan, de az ámbra helyett valószínűleg inkább cédrust használhatnak hozzá, s így kevésbé édeskés-émelygős – és egyben kevésbé karakteres is, összhatásában azonban igen kellemes, egészen enyhén mentolos lecsengéssel. A Ralon viszont nagyon keményen támad: egy egészen tömény, szirupos (valami rágógumira is emlékeztető), de egyben vegyi hangulatú lökettel indít, aztán ez nagyon hamar megszelídül, és marad az édeskés, gyöngyvirágos illat némi furcsa, nehezen definiálható vegyi jelleggel. A másik kettőhöz képest kevésbé kifinomult, inkább darabosabb, bumfordibb illat ez, de egyáltalán nem használhatatlan.

A horvát Ralonból létezik tubusos borotvakrém is, ezt is kipróbáltam. Nagyjából ugyanaz a gyöngyvirágos-orgonás illatvilág, az aftersévhez hasonlóan súlyos, nehéz, édes illat. Állaga érdekes: folyós, olyan, mint a sűrített tej, ugyanakkor elég sok vizet kér. Rendes, jó habot ad. A képeken látható Ralon dizájn egyébként nemrég némileg módosult, mert bővült a család: ez a vonal megkapta a Classic nevet, mellé pedig született egy kék Sport modell is.

A német/osztrák Pitralon az élelmiszeripari és kozmetikai márkák garmadáját birtokló Sara Lee tulajdona, teljesen egyforma üvegekben vannak, legfeljebb az egyik modellt Németországban (Classic), a másikat meg Ausztriában (Original, Polar) gyártják. A Classicnak már a címkéjén cédrusfa sziluettjét látjuk, de a biztonság kedvéért ki is írják, hogy mit natürlichem Zedernöl. Fölöttébb kellemes illat: a Pitralon Classic a Sir Irisch Moos legközvetlenebb vetélytársa. A Polar pedig a márka dinamikus, „sportos” illata, egyébiránt a műfaj tökéletes reprezentánsa az ezeket az illattípusokat kedvelőknek (részemről passz).

Az eredetire hajazó illatú trióból jómagam a svájcit és a németet szerettem a legjobban. Az előbbit bárki olyannak bátran ajánlom, aki a sárga Floïdot is szereti, meg lesz elégedve – persze hozzá képest a svájci Pitralon azért valamivel finomabban cizellált illat. A német Original a fásabb-fanyarabb (cédrus-szantál) vonal kedvelőinek való, ha nincs ellenükre a virágosság – aki pedig még ennyi virágos édességet sem akar, de ragaszkodik a Pitralon névhez, annak ott a zöld Classic. Lényeg, hogy valahogy mindenki jól jár – és a legendás név is tovább él.

Képek: Pamacs és penge, Retronom, Stare kosmetyki