Biztosan sokan emlékeztek arra a jelenetre, amelyben Crocodile Dundee a táborban unottan kapargatja az arcát egy eldobhatóval, aztán amikor felbukkan a csaj, gyorsan előkapja hatalmas bowie-kését, és buzgón úgy tesz, mintha épp azzal borotválkozna. Manapság, a porból lett vagy készen vett ételek, egyszer-párszor használatos eszközök (a minap nyekkent meg a viszonylag új pirítóssütőnk, szerintetek megcsinálnák annyiért, amennyiért megkapom újonnan?) és szolgáltatások korában az ilyesmi már nettó filmes geg, és eszünkbe sem jut, hogy ez valóban működhet, sőt, igazából még csak nem is olyan nagy szám.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy egy kedves olvasónk a Facebook-profilunkra belinkelte az alábbi videót: egy amerikai fickó obszidiánt pattintgat, és egy erre alkalmasnak tűnő darabbal meg is borotválkozik. (Aki nem tudná: az obszidián végül is afféle természetes, vulkáni üveg, és hihetetlen vágóképessége nemcsak a kőkorban volt hasznos, hanem a mai szívsebészet is kiaknázza.) Na, akkor nézzük meg együtt közelebbről az ilyen-olyan, extrémnek tűnő borotválkozóeszközökkel történő borotválkozások hátterét.

Először is: nem biztos, hogy az az extrém, ami annak tűnik. (Kis kitérő: jó példa erre a sport. Ott aztán gyártói részről nagy marketingfogás, felhasználói oldalról meg menő dolog mindent extrémsportnak nevezni, ami mondjuk Coubertin báró számára már újdonság lenne. Személy szerint régóta mondogatom, hogy az egyik legextrémebb sport a létező legbanálisabb: a bérelt tornateremben, baráti társaságok által nagy tömegben űzött teremfoci. Amíg hajdanán én is jártam, volt ott minden: rendszeresen rándult, repedt, szakadt, tört ami csak tudott. Űztem egy sor, állítólag „igazi” extrémsportot is – amilyeneket a biztosítók többsége manapság csak külön biztosítással vállal –, érdekes, ott sose történt semmi.) Másodszor: ami nekünk extrém, az másoknak bőven lehet hétköznapi rutin. Nem is kell a közép- meg az ókorba visszamennünk, a világon ma is találunk egy sor népet, ahol a férfiak mindenféle számunkra fura pengével (kacorral, sarlóval, bárddal stb.) borotválnak-borotválkoznak, illetve ne felejtsük el a hagyományos japán borotvakéseket sem. A YouTube-on pedig számos extrémnek tűnő, látványos borotválkozást találunk – vegyünk csak sorba egy párat, aztán nézzük meg, mi az igazság.

Van például ez a horgász manus, aki a filézőkésével borotválkozik, mert hát az amúgy is kéznél van nekije – legfeljebb halszagú lesz tőle, na bumm.

Van Murray Carter, aki külön kategória: amerikai késélező-guru és pengekovács mester, japánban élt, tanult és dolgozott, és igen jól tudja magát eladni – volt egy videója, ami épp nincs most fönn, azon valami nagy darab japán macsétével borotválkozott, de ez sem lapos felvétel, mert ezen meg épp csak krumplihámozóval nem borotvál. (Szerény bemutatkozása szerint több, mint tizenkétezer kést készített és több, mint negyvenezer pengét élezett már.) Egy biztos, és ebben Carternek tökéletesen igaza van: az akármivel történő borotválkozás alapfeltétele a jó él.

Aztán van ez a magunkfajta, hétköznapi fickó, aki ironikusan rögtön nyomatékosítja, hogy sem ő, sem a kése nem Murray Carter, sőt, a jeles szerszám egy egyszerű, az USÁ-ban immár vagy száz éve folyamatosan gyártott Old Hickory konyhakés, amit ő maga élezett, de ő ezzel márpedig meg fog borotválkozni, mert úgyis inkább a technika számít, mint az eszköz. Na, ebben meg neki van igaza.

Ami pedig a beígért igazságot illeti, jómagam két alapvetésben kristályosítanám ki a véleményemet:

a) ami a feladathoz megfelelő éllel bír, azzal meg lehet borotválkozni,

b) aki borotvakéssel tud borotválkozni, az szinte bármivel meg tud borotválkozni.

Legyen az ilyen-olyan anyagú és formájú penge, esetleg pattintott obszidián, netán üvegcserép, vagy bármi, ami megfelelő élt hordoz: azzal némi borotvakéses gyakorlat (ami, higgyétek el, szintén nem ördöngősség) birtokában nem nagy technikai kihívás megborotválkozni. Nyilván sem a művelet, sem annak eredménye nem lesz optimális – elvégre hülye formájú vagy normálitlan (az én drága nagymamám szavajárása) méretű eszközzel nem könnyű az arcon manőverezni – de borotválkozni meg lehet. Én is csináltam már ilyet, brahiból kipróbálandó, méghozzá egy Hegyes Sándor által frissen élezett Fällkniven A1 bowie-val, amely ugyan nincs akkora, mint a Dundee-é, de nem egy kis kés. Méretei miatt bizonyos helyeken nem volt egyszerű mozogni, de azért gond és vér nélkül abszolváltam a dolgot.

Végkövetkeztetés: aki nem használ borotvakést, az mostantól legalább tudja, hogy mitől és miért nem kell hasra esni; aki pedig használ, annak játékból érdemes egyszer kipróbálnia, milyen érzés valami szokatlanabb eszközzel megborotválkozni.

Címkép: USA, '30-as évek – a Kelly Axe utazó ügynöke szakértőknek, szakértőkön bizonyítja termékeik minőségét.