Szerváltam egy Myrsol Fórmula K-t. Ne csodálkozz, hogy sose hallottál róla, pár hónapja még én sem.

A Myrsol barcelonai családi vállalkozás, állítólag 1920 óta létezik. Állítólag, mert a honlapjuk roppant szűkszavú, és máshonnan se könnyű infót vadászni róluk. Készítenek borotválkozás utáni arcszeszt, arcmasszírozó folyadékot, villanyborotválkozás előtti szert, borotvakrémet, borotválkozás előtti/utáni emulziót, sampont, pomádét, hajszeszt, néhány illatot – fölöttébb hagyományos vonalon mozognak tehát, magukat pedig kozmetikai laborként és parfümériaként, illetve fodrászellátóként aposztrofálják.

Egy dolog rögtön biztos: az, hogy ennél retróbb külső a világon nincs. A kiszerelés ráadásul igen szerethető: vastag falú, 180 ml-es üvegpalack (létezik postai küldésre praktikusabb, 200 ml-es műanyag, illetve borbélyműhelyeknek a Prorasóhoz és a Floidhoz hasonlóan nagybani kiszerelésű, egyliteres flaska is). A kétdecis kiszerelés nem egészen 13 euró, ami  itthon sem különösebben magas összeg ilyen térfogatért, katalán vásárlóerő mellett meg aztán végképp nem. A palack oldalán olyan ujjvájatokat találunk, amilyeneket az érdi Nagy István szeret a vadászkésein. A nagy és  nehéz kupak alatt a palack szája kis lyukat rejt, hogy egyik kezünkkel marokra fogva büntetlenül, amúgy emberesen a másik tenyerünkbe rázhassuk a szeszt. Ezt már csak azért is megtehetjük, mert a Myrsol Fórmula K illata nagyon nem tartós (a leírások alapján a többi modellé sem), így a túlpacsulizás veszélye aligha fenyeget bennünket. Én ezt pont, hogy szeretem, mert a túl tartós és erős illatokat nem kedvelem – épp ezért kölnit sem igen használok. A Myrsolt tehát lehet locsolni bőven, kábé úgy, ahogy a reklámokban szokták a szépfiúk: fröccsen, taccsan, átszellemült arc, lehunyt szem, rejtelmes félmosoly – megvan a kép, ugye. A különbség az, hogy amíg a reklámok köztudottan hazudnak, addig a Myrsol ezt az érzést garantáltan előhozza (ehhez persze nekem kell hinned – mindenesetre a reklámoknál jóval szavahihetőbb vagyok ám) – sőt, ha szereted Barcelonát, akkor plusz fűszert is kap az élmény.

A Formula K kellemesen és tisztán mentolos, de nem a Barbonos-Prorasós szikárabb, hanem az „ehetőbb”, a mentásan mentolos vonalról. Pont olyan az illata, mint amilyen illata (és íze) egy zacskós, fehér, kemény, mandulaforma pasztillájú mentolcukornak volt gyerekkoromban, amelynek a nevére nem emlékszem (a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemzően persze simán lehet, hogy nem is volt neki, csak mondjuk Mentolos cukorka), de viszonylag ritkábban lehetett kapni és nagyon szerettem. A zöld Myrsol nem csíp túlságosan, nem is szárít, jellegéből fakadóan viszont kellemesen hűsít – mindent összevetve fölöttébb ideális nyári aftersév – már persze ott, ahol még létezik olyan, hogy nyár, ugye…

Utóirat: kábé itt tartottam, amikor a Gut-rasiert.de fórumon végül sikerült egy helyszíni beszámolóra akadnom: az egyik fórumtag Barcelonában járván személyesen elment a honlapon megadott címre, és beszámolt fölöttébb pozitív élményeiről. Nos, ami engem illet, a boltot és „Myrsol bácsit” látva még rokonszenvesebbé vált a márka.

Képek: Pamacs és penge, samonis/Gutrasiert.de