Én úgy szoktam, hogy amíg borotválkozás előtt teszek-veszek, fejjel lefelé egy bögre meleg vízbe állítom a pamacsot. De nem ám akármilyen bögrébe: egy csak és kizárólag erre használt, stílusosan illusztrált kis porcelánba.

Mert az áztatásra ugyebár többféle megoldás is létezik. Lehet tartani a csap alá: unalmas és pocsékolja a vizet. Lehet úsztatni a bedugott mosdóban: a fanyél ezt különösebben nem szereti, és a túl meleg víz a ragasztásnak sem biztos, hogy jót tesz. Lehet a vízzel telt tálka, csupor vagy scuttle belső oldalához támasztani, de mivel azok elég szélesek és öblösek, a pamacs úgyis belecsúszik, és onnantól lásd az úsztatást. Egy kis átmérőjű bögre vagy pohár azonban optimális megoldás: kevés víz kell hozzá és a nyél sem ázik.

Persze az összes fönt említett módon jártam el évekig én is – egészen addig, amíg meg nem vettem ezt a helyes kis bögrét. Igazából nem tudtam, hogy ilyen kicsi lesz, első pillanatban csalódás is volt, de aztán hamar rájöttem, hogy megkaphatja a nemes „kizárólagos pamacsbeáztató” címet, és így rögtön roppant hasznossá vált, nem is áztatok azóta másképp és másban, sose.

Japán a drágám, porcelán, nyolc centi magas és hat-hét centi az átmérője, pont jól megállnak benne a pamacsok, egész függőlegesen. Díszítése a nyugati (amerikai) borbély-ikonográfia alapkellékeit ábrázolja: borbélyfotelt, borbélyoszlopokat és egy barbershop kvartettet. A borbélyoszlopról majd egyszer később értekezünk, egyelőre lássuk most, mi is az a barbershop kvartett – amire jó magyar kifejezést nem találtam (a kevés magyar nyelvű, zenei-zenetörténeti vonatkozás is így, félig eredetiben említi), ezért én most önhatalmúlag jól megalkotom a borbélynégyes fogalmát.

Az első borbélynégyesek a XIX. század végi Egyesült Államokban, helyi (mikro-) közösségi alapon szerveződő kis énekeggyüttesek voltak, amelyek „telephelyei” eleinte rendesen a helyi borbélyüzletek voltak (innen a név), és leggyakrabban a capella énekeltek. Afféle mini dalárdák voltak tehát, léteztek feketék és fehérek, férfiak és nők által alapítottak is. Aztán persze a legjobbak profi pályára is léptek, a borbélynégyesség pedig zenei műfajjá, szórakoztatóipari kategóriává avanzsált, sőt, az USA nemzeti hagyományainak is részévé vált, olyannyira, hogy már a XX. század közepén megalakult a romantikus S.P.E.B.S.Q.S.A. rövidítésre hallgató, a borbélynégyesek hagyományait őrző és ápoló társaság. Akit jobban is érdekel a dolog, a YouTube-on természetesen kazalnyi felvételt hallgathat. Itthon is akad talán egy-két borbélynégyes-műfajba sorolható csapat, nekem csak a Four Fathers jut eszembe, de biztos van még több is.

 Te hogyan áztatsz pamacsot?

Képek: Pamacs és penge