Pár napja nagyon kellemes meglepetés ért egy régi pengével: életem egyik legkellemesebb borotválkozását adta. Nofene, használtam már new old stock pengét, de ezt azért ki gondolta volna.

Minden borotválkozóeszköz-mániás tele van régi pengékkel. Merthogy például vesz valami antik borotvát, rögtön hozzácsapnak pár pengét is, hogy „ezek is ott voltak mellette, odaadom”. Illetve természetesen az ismerősök is minden itt-ott fellelt régi dobozt meg pengét rögtön felé irányítanak. Ezeket azonban fenntartásokkal kell kezelni, hisz egyrészt néha az is nehezen állapítható meg, hogy volt-e használva (nincs mindig gyárilag leragasztva a kis boríték), másrészt nagyon nem garantált a sikeres használat. Ha pedig nem működik a penge, az egyrészt csalódás, másrészt bosszúság, mert lehet félbehagyni mindent, venni elő új pengét – de ami a legrosszabb: elmegy a kedv.

Ezzel a Wilkinsonnal azonban máshogy voltam: egyrészt garantáltan bontatlan, ugye, másrészt a műanyag doboz biztosan védte a pengéket az idők során előforduló esetleges mechanikai sérülésektől. Így pár hónapos fiókkarantén után, egyszercsak ihletet kapva, bizalommal próbáltam ki. Annyit kell tudni róla, hogy egy P&P-rajongó ajándékozta nekem, ő maga egy barátjától kapott belőle pár dobozzal, amelyek a családban valahogy fennmaradtak. A nagypapa úgy negyven évvel ezelőtt Irakban dolgozott, és ott vásárolta őket – innen az arab felirat a celofánon. Még angol gyártmány, és nagyon vékonynak tűnik.

Egy csöpp történelem: az első rozsdamentes biztonsági borotvapengét a Wilkinson dobta piacra. Az inoxacél pengék kifejlesztésére a solingeni Rud. Osberghaus céggel kezdtek együttműködni az ötvenes évek közepén, sikeresen, mert 56-tól már forgalmaztak is ilyeneket. (1961-ben pedig erre alapozva alapították a német ágat, a Wilkinson Sword GmbH-t, s az ötvenedik szülinap alkalmából tavaly történelmi Wilkinson-kiállítást is rendeztek a solingeni városházán.) A nagy dobás szintén 1961-ben következett be: a nemzetközi piac megismerhette a forradalmian új Wilkinson Sword blade-et, azaz a világ első bevonatos (jelen esetben Teflon) pengéjét. Ez aztán teljesen átalakította a piacot, a nagy amerikai vetélytársak (Gillette, Schick, Personna) mind-mind lázasan próbálták utolérni az angolokat – ez viszonylag hamar be is következett, lévén, hogy a Gillette-nek csak az éves reklámköltségvetése nagyobb volt, mint a Wilkinson teljes évi bevétele. A Wilkinson következő úttörő terméke a műanyag adagolódobozos penge (bonded blade) volt, 1970-ben, de a konkurencia az ezzel szerzett előnyt is hamar behozta.

Ami a kipróbálást illeti: az öreg Wilki nem kapott ám könnyű feladatot. Egyrészt közel tíznapos szakállam volt (ööö, igen, előfordul, ez is a hagyományos borotválkozás nyújtotta szabadság része), amelyet persze leginkább késsel jó leszedni, de kifejezetten mazo kedvemben voltam, és elővettem a régi magyar Tabula Rasa Huszárt. Azért ezt, mert ilyen hosszhoz az eltömődés miatt már mindenképp nyitott fésűs kell, de abból is az a fajta, ahol nincs rés a penge meg a fogak között (mint például a Gillette New-n), hanem a penge szépen ráfekszik a fogakra. Na, a Huszár ilyen. La Toja stick, arcon habosítás New Foresttel, és jöhet az öreg kardos penge. Innentől pedig már tudjátok: tökéletes eredmény, kiváló élmény, alig várom, hogy újra használjam. Nincs valakinek régi angol Wilkinsonja eladó?