Kaptam két, Romániában kapható borotvakrémet: a D'Amaris Originalt és a D'Amaris Royalt. Lássuk!

A dobozról rögtön érdekes dolgokat tudunk meg. Importálja a kisinyovi (tehát moldáv) Lilcora, forgalmazza a román Colgate-Palmolive, gyártja pedig az... olasz Colgate-Palmolive. Mindebből több tényre is következtethetünk. Az első, hogy ha a román Colgate-Palmolive egy moldáv káeftén keresztül importálja a saját termékeit, akkor az fiskális szempontból bizonyos előnyöket jelenthet. (Legalábbis gondolom én, már amennyire értek a gazdasághoz, anno ugyanis másod-, de tán harmadszorra is alig csúsztam át makro- meg mikroökonómiából. Igaz, ahogy elnézem, ettől mostanság még simán minimum szakállamtitkár is lehetnék). A második, hogy a D'Amaris minden bizonnyal egy régebbi román márkanév lehet, amelyet a rendszerváltás után a Romániában megjelent multi vagy volt szíves nem elsorvasztani, vagy éppenhogy föltámasztott, ki tudja. A harmadik pedig, hogy ha ezt Olaszországban gyártja a Palmolive, akkor egyrészt rossz már nem lehet, másrészt simán előfordulhat, hogy egy az egyben Palmolive is van a tubusokban.

A kiszerelés viszonylag kicsi, 60 grammos a fémtubus, az egyik oldalon román, a másikon angol felirattal, a címkék szerint 3,70 és 3,95 lejbe kerültek. Megnéztem, 4 lej most 265 forint, tehát az árral nagyon-nagyon nincs gond, sőt – már bipbipel is a besztbájfigyelő műszer.

Ilyen áron persze nem biotermékekről beszélünk ám. Ez tipikusan az olcsó, nagy mennyiségben gyártott borotvakrém kategóriája, és hadd ne győzzem hangsúlyozni, hogy legyünk tudatában: a borotvakrémeket valamilyen módon mindenképp kell tartósítani. Így aki lelkileg érzékeny arra, hogy az összetevők között semmi olyasmit ne találjon, ami valamely intézet jujjdeveszélyes- és mingyárbelehalsz-anyagok listáján szerepel (nekem úgy tűnik, hogy manapság már nem nagyon létezik ilyen anyag, viszont egyre több az ilyen lista), az inkább ne is használjon borotvakrémet, csak szappant.

Ami a D'Amaris-ok illát illeti (illéri, illéri…), az Originalé az a fajta leghagyományosabb, legkellemesebb, szappanos krémillat, amely retróságával rabul ejti a kezdőket, és a magunkfajta vén borotvás tengeri medvék számára is olyan biztos pont, amilyenből mindig tartunk egyet, és vissza-visszatérünk hozzá. Egyébként leginkább a (szintén kiváló) Figaróra (Caola) hasonlít. A Royalé ugyanerre az alapra épül, de valamivel elegánsabb, kifinomultabb, mintha egy csöpp aloe vera is lenne benne. Nemhogy nem megosztó, hanem épp elenkezőleg, inkább amolyan egyesítő, emlékeket ébresztő típusú, kellemes illatok ezek.

S hogy hogyan működnek? Akár le sem kellene írnom, hisz előre sejthettük, hogy tökéletesen. Írtam már korábban, hogy ezek a hagyományos, nagymárkás krémek lassacskán már évszázados, bevált receptek alapján készülnek, egyszerűen nem lehet bennük csalódni. A D'Amaris-ok is habzanak, síkosítanak, ahogy azt kell, dolgoznak rendesen, kiváló szerénységgel. Rég volt az arcomon Palmolive (hajdanán pedig de sokat használtam, mindig Olaszországban vettem a nagy piros-zöld tubusost), de lefogadnám, hogy a D'Amaris-oknál csak a külcsín változik, a tartalom azonban ugyanaz.