Szombat reggel egy holland tag föltette a Badger & Blade-re ezt a (nem új, néhányszor már használt) Rooney Style 3-3 Finest Badger pamacsot, csekély 450 amerikai dollárért. Szinte még meg sem emészthette szegény a reggelire evett tortadarás vajaskenyeret, amikor már írhatta is az update-et: a pamacs eladva.

 Az első, március végi De Vergulde Hand-poszt óta eltelt némi idő (hogy az ottani focis vonalat is továbbhúzzuk kissé: azóta csodák csodájára még mindig ugyanaz a szövkap, illetve megtudtuk, hogy létezik olyan, hogy Anzsi Mahacskala), én pedig nemrég megkaptam a márka borotválkozás utáni balzsamát is.

 Emlékeztek, volt már egyszer itt egy lengyel hullám, hát most jöjjön egy spanyol is, mi bajunk lehet. A Myrsol és a Vie-Long után szorosan: íme a Lea rúdszappan.

 Tegnap teljesen véletlenül betévedtem a Gozsdu-udvarba, jól meglepődtem, és főleg szépeket láttam.

 Egy kis irodalom vasárnapra – tudjátok: táplálék, szellem, lélek...

Weöres Sándor: Fabula

Karinthy Gábor zsilettpengét kér kölcsön Kosztolányi Ádámtól.

– Odakölcsönzöm, ha okvetlenül kell – mondja Kosztolányi Ádám –, de nem szívesen: mert a te arcod egyáltalán nem tetszik nekem. Semmi kedvem hozzá, hogy olyan pengét használjak majd, ami a te kellemetlen ábrázatodon szántott. Ezért, mielőtt visszaadnád, előbb áztasd forró vízben. Aztán mosd meg alkoholban. Aztán fürdesd szublimátban. Aztán dobd el.

Tanulság. Ugyanez vonatkozik a lelkiéletre is. Mielőtt gondolatvilágodat visszaadnád annak, akitől kaptad; vagyis, mielőtt szétárasztanád abban a szövevényben, ahonnan származik: előbb mosd meg forró vízben. Aztán alkoholban. Aztán szublimátban. Aztán dobd el.

[1947?]

(Weöres Sándor - Egybegyűjtött művek - Egybegyűjtött prózai írások, Helikon)

Imádom az internetes archívumokat, kiváló dolgokat lehet bennük találni. Íme egy korabeli hirdetés, a Zalai Közlöny egy 1935 júniusi számából.

 Rádióvendég voltam.

 Van egy készülék, amellyel gyakran Derbyként találkozhatunk különböző webáruházak kínálatában – ami rögtön gyanús, hiszen a török Derby pengéket gyárt, de borotvát nem –, esetleg más név alatt, meg persze az eredeti nevén is lehet kapni itt-ott – homályos a dolog, de hát nem is igazán számít. Jó, az már képről egyértelmű, hogy kínai, de hát nem drága, sőt, kifejezetten pofás is – egy kedvező alkalmat kihasználva vettem egyet, tíz dollár, na bumm.