Én úgy szoktam, hogy amíg borotválkozás előtt teszek-veszek, fejjel lefelé egy bögre meleg vízbe állítom a pamacsot. De nem ám akármilyen bögrébe: egy csak és kizárólag erre használt, stílusosan illusztrált kis porcelánba.

 Tudtad, hogy a világ egyik legismertebb slágerében borotvakrémről is énekelnek?

 Amikor tavaly a Vie-Longról és lószőrpamacsaikról írtam, ígértem, hogy ki fogom próbálni a márkát éppúgy, mint a lószőrt. Mindkettő megtörtént.

 Manapság, az eldobható borotvák korában a műanyag fejbe integrált pengék csupán mérsékelten ön- és közveszélyesek. Ezek megjelenése és elterjedése előtt, azaz amikor még borotvakések és zsilettpengék uralkodtak, a börtönborotválkozás biztonsági szempontból korántsem volt egyszerű dolog.

 Szerváltam egy Myrsol Fórmula K-t. Ne csodálkozz, hogy sose hallottál róla, pár hónapja még én sem.

 Az utolsó menedék című poszt videójának borbélyát, Dave-et látván hűséges olvasóm, Lord Ickenham megemlítette, hogy ő bizony valahogy nem ilyennek, azaz afféle amerikai sittes kinézettel bíró, a Con Air/Fegyencjárat c. filmbe illő arcnak képzelné az ideális borbélyt. Nos, Mylord, e mostani borbélyunk sem tipikus, sőt, a másik véglet – így azonban szépen helyreáll az egyensúly. Hölgyeim és uraim, ismerjék meg Diane Woodot.

 Ha Horvátország, akkor Ralon vagy Brinell. Az előbbi már volt, hát most jöjjön a Brinell – méghozzá helyben, hamisítatlan kulőr lokállal és némi búvárszakmai kitérővel.

Irodalom eddig is rendszeresen szerepelt a Pamacson, ez most itt azonban valamicskét más, valamivel több. Ez ugyanis egy blogközi együttműködés, méghozzá az ekonyvolvaso.blog.hu-val. E novellát ők is úgy kapták, ajándékba. Merthogy könyvet olvasni ugyebár nem csak papíron lehet. Olyannyira, hogy aki nem is a PésP blog hasábjain, hanem arra alkalmas eszközön (számítógépen, telefonon, PDA-n vagy erre a célra készült olvasóeszközön) gondolja elolvasni akár ezt a novellát, akár az ajándékuk másik, itt nem témába vágó felét, az látogasson el blogra, töltsön, telepítsen (ha kell), majd olvasson!