Amikor tavaly a Vie-Longról és lószőrpamacsaikról írtam, ígértem, hogy ki fogom próbálni a márkát éppúgy, mint a lószőrt. Mindkettő megtörtént.
Mondjuk magához a lószőrhöz közben már korábban is lett szerencsém, méghozzá a fönt balra látható, borotvafórumos közös beszerzés keretében szervált török lószőrpamacs személyében – amely számomra zsákutcának bizonyult. Ezt a pamacsot a nemzetközi fórumokon is leginkább dicsérik, mint verhetetlen ár-érték arányú pemzlit, de ezt én leginkább annak tudom be, hogy ami szinte ingyen van (2,45 dollár, azaz mondjuk 490 forint), az már az ajándék ló (most pont szó szerint) kategória, azaz minek nagyon szidni. Nekem azonban nem jön be: bár viszonylag valóban jól működik, az enyém nedvesen múlni nem akaró, körülírhatatlan büdösséget áraszt, kiviteli minőség és esztétikum tekintetében pedig eleve irdatlan kihívásokkal küszködik. Igénytelen szegény, na. Én pedig már úgy vagyok ezzel – hiába, öregszem –, mint amit a borokra szokás mondani: az élet túl rövid ahhoz, hogy szart igyunk. Márpedig a pamacs-műfaj pont olyan, hogy pár ezer forintért már tényleg igen jó minőséget kapunk – olyat, amit legalább öröm a kezünkbe venni – innentől pedig miről beszélünk, legalábbis én. (Azt még hozzátenném, hogy bár jó az orrom, de nem vagyok finnyás. Volt már egy-két valóban disznószagú pamacsom, azokat sem kezeltem-mostam előtte samponban meg kölniben, hanem kivártam, amíg pár használat utánszépen betörnek. De azok egyrész valóban betörtek, másrészt meg az legalább állatszag volt – ez pedig valami más, valami nagyon nem jó.)
Aztán valamivel később jött a Pogonotomy.com első éves fórumpamacsa, amelynél közösségileg egy Vie-Long lóra esett a választás. Pont jó, két légy egy csapásra, gondoltam, lesz egy másik lovam is, ráadásul Vie-Long és majdnem egyedi (tán negyven vagy ötven darab készült). Meg is jött hamarosan, és annak ellenére, hogy bőven kisebb, mint amit én igazából szeretek, fölöttébb elégedett vagyok vele. Specifikációk: 13052 számú, 40 mm magas akril nyél, természetes (fehérítetlen) extra lószőr sörte 20 mm-es tőátmérővel és 54 mm hosszú köteggel. Az egyedi felirattal és európai szállítással együtt volt 26 euró.
Először is: lószőr ide, lószőr oda, az oszmán meg a hispán között zongorázni lehet a különbséget. Mintha nem is egy állatból jönnének. Az előbbié pont olyan, és úgy is viselkedik, mintha disznó lenne (igazából még mindig lennének kétségeim, és ha nem mohamedán országból jönne, ahol ezzel biztos nem játszanak, végképp fennen hirdetném, hogy nem is ló), de az is a durvább fajtából. Ezzel ellentétben a Vie-Longé meg szárazon és nedvesen is inkább a borzra hajaz: szép kövéren megszívja magát vízzel. Ebből egyértelmű, hogy nagyon nem mindegy, a ló milyen tájékáról származik a szőr – pont úgy, ahogy a borznál –, és hogy hogyan kezelik azt. (A lószőrpamacs általában a sörény- és a farokszőr különböző arányú keverékéből készül. A Vie-Longnál egyharmad-kétharmad, fele-fele, illetve kétharmad-egyharmad a sörény-farok arány, s bár úgy tűnik, a drágábbakban azért több a farok, az árak nem feltétlenül a fenti arányok szerint változnak. Használnak természetes, fehérítetlen, illetve fehérített és „borzosra” festett szőrt is.) Természetesen a török és a spanyol ára is igencsak különböző, így nem is lenne szép dolog a kettő közötti szőrminőség-különbségen kajánkodni, rögzítsük inkább csak tényként: míg a disznósörte-pamacsoknál főleg kiviteli minőségi különbségekről beszélhetünk, addig a lónál a borzhoz hasonlóan különböző szőrkategóriák léteznek, és fontos tényező a szálak minősége.
A Vie-Long kivitel egyébként simán kiváló: szép és hibátlan a tejeskávé/átlátszó akril kombó nyél, a sörteköteg a viszonylag kis átmérőjű tő ellenére is tömött, sűrű, és semmi számottevő szőrhullást nem produkál, pedig még bejáratós. A lószőr (ez a lószőr) kiválóan viselkedik, számomra kellemes átmenetet jelent a disznó és a borz között, meg is hozta a kedvem, hogy kipróbáljak majd egy emberes, testes darabot. (Reklám, de őszinte és szívből: a Gifts & care a legjobb Vie-Long és egyéb spanyol termék beszerzési forrás.) Végül pedig ne felejtkezzünk el egy olyan tényezőről, amely a lószőrpamacsok sokak számára kedves vonzereje lehet: ezek valóban nyírott szőrből készülnek, tehát ultra-állatvédők is boldogan, tiszta lelkiismerettel használhatják őket.
(Ja, és legeslegvégül: eddig ugyan sosem gondolkoztam rajta, de most rájöttem, hogy az Omega-féle maxipamacsom igazából nem is lehet másból, mint lószőrből, hiszen az olasz konkurencia ilyen hosszú szálakat más állatból aligha szerezhetett volna.)
Kép: Pamacs és penge
Utolsó kommentek