Biztosan sokan emlékeztek arra a jelenetre, amelyben Crocodile Dundee a táborban unottan kapargatja az arcát egy eldobhatóval, aztán amikor felbukkan a csaj, gyorsan előkapja hatalmas bowie-kését, és buzgón úgy tesz, mintha épp azzal borotválkozna. Manapság, a porból lett vagy készen vett ételek, egyszer-párszor használatos eszközök (a minap nyekkent meg a viszonylag új pirítóssütőnk, szerintetek megcsinálnák annyiért, amennyiért megkapom újonnan?) és szolgáltatások korában az ilyesmi már nettó filmes geg, és eszünkbe sem jut, hogy ez valóban működhet, sőt, igazából még csak nem is olyan nagy szám.

 Ezt kaptam.

Gratulálok a PésP bloghoz, írd fel a kéményre szénnel, hogy szerény jómagam 14 év szakállhordást követően kezdtem el borotválkozni hagyományos módon R. E. blogja nyomán. Túlzásnak hangzik, de nem az, ezért mondom ezt el, mert biztosan jólesik.

Igen, eltaláltad – sőt, bevallom, nyitott kapukat döngettél: naná, hogy jólesik. És kábé pont az ilyesmiért érdemes. Csinálom is tovább, servus.

S ha már ilyen népszerűsködő témánál vagyunk, hadd említsem meg, hogy ma indul az idei, a hetedik Goldenblog. Kétlépcsős a dolog, először ugye a kedves olvasók nevezhetnek, júliusban, ezek a blogok kerülnek egyáltalán rá a résztvevői listára. Aztán második lépésben, augusztusban pedig jön a konkrét szavazás, és idén minden kategóriában lesz zsűri-, illetve közönségdíj is.

Tavaly – mindössze néhány hónapos múlttal – már sikerült mintegy 700 nevezett közül bejutni az 50-es listába, és azóta ti, kedves P&P olvasók is többen vagytok, illetve érzésünk szerint mi sem lettünk rosszabbak.

Köszönjük szépen!

Update: mint közben kiderült, elég egyetlenegy, első nevezés. Ez már meg is történt (köszönöm, bárki is volt az), így nem is fogad el több nevezést a rendszer, fölösleges tehát fáradni. Tartalékoljunk a majdani szavazásra!

 Borotvakés-kedvelők és -gyűjtők számára különösen érdekes hazai mű jelent meg: Kések, borotvák, ollók, vágó- és szúrófegyverek védjegyei, az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország 1876 és 1945 közötti időszakából. Nézzük csak meg közelebbről.

 Az antik meg a retró jó dolgok, de ha ráadásul olyan eszközt használhatsz, amely pont veled egyidős, akkor az nem kevés hangulati pluszt ad a műfajnak. Már persze bizonyos életkor fölött – de hát én már ilyenben vagyok, ez nem hibádzik.

 Nyelvészkedés még úgyse volt, hát rajta.

 Még egy kis bulvár mára belefér. Két téma.

 Hétvégén volt Székesfehérváron a Tűzzel-vassal fesztivál, ahol immár visszatérően megtisztelő feladatom a kiállító késkészítők által különböző kategóriákban indított kések versenyét bíráló zsűri munkájában történő részvétel. A fesztivál programjában idén két olyan újdonság is szerepelt, ami tisztán a Pamacs és penge profilja, íme a beszámoló.

 A Castle Forbes-ról és Lime borotvakrémjükről már írtam, utóbbit igencsak dicsértem is. Mostanra kipróbáltam a többit: a levendulás és a cédrus-szantálos változatokat is, ráadásul nemcsak borotvakrémként, hanem borotválkozás utáni balzsamként is. Gyuri barátom ugyanis – mivel a Castle Forbes sajnos nem árul kis kiszerelésű mintát – olyan szívhezszóló levelet írt az USA-beli Colonial Drug szaküzletnek, hogy az komplett termékminta-készletet küldött neki.