Az antik meg a retró jó dolgok, de ha ráadásul olyan eszközt használhatsz, amely pont veled egyidős, akkor az nem kevés hangulati pluszt ad a műfajnak. Már persze bizonyos életkor fölött – de hát én már ilyenben vagyok, ez nem hibádzik.

A régi Gillette-eknél az a jó, hogy a márka hajdani dátumkódos rendszerének köszönhetően – amely az esetek többségében a gyártási évet, sőt, annak negyedévét is azonosíthatóvá teszi – az ember megveheti a saját évjáratát. Átlagosan használt állapotban egész könnyen kifoghatjuk, de ha elég türelmesek vagyunk, akkor – még mindig belátható időn belül – újszerűt, sőt, akár bontatlanul újat is kifoghatunk az eBay-en. Az állapot tehát csupán várakozás és büdzsé kérdése. Jó móka, és mindenképpen olcsóbb, mintha ugyanezt valami nagy borral szeretnénk elkövetni. Utóbbiban mondjuk pont nincs szerencsém, az én évjáratom Tokajban igencsak közepesecske volt, Bordeaux-ban sem rengette meg a világot, de bezzeg az amúgy is olcsó Sauternes-ben tarolt. Az azévi Château d'Yquemet mint chef-d'oeuvre absolu, tehát abszolút műremekként emlegetik, s ennek megfelelő az ára is: a Wineandconál épp van egy palack, 2200 fontért. Nesze nekem, ki is hagyom. Cserében Gillette Tech-ből azért van már saját évjáratom pár tíz dollárért, és amiért ezt a posztot részben írom, az az, hogy tegnap végre felköszöntöttük édesapámat, méghozzá az obligát Finlandia mellett a képen látható Gillette Ranger Tech-kel. 1946-os, mint új tulaja. Felújított, ródiummal (nyelvújításkori neve rózsany, na tessék) újrafuttatott darab. Boldog születésnapot, Papa!

Fotó: Pamacs és penge