Nincs a férfikozmetikumok világában még egy olyan márkanév, amely annyira ismert lenne, s annyi mögöttes tartalmat hordozna, mint a Pitralon. Egyszerűen mindenki ismeri, s még akkor is tudja, miről van szó, ha soha életében nem is találkozott vele – márpedig ilyenek egyre többen vannak, ugye. A legtöbben azt sem tudják, hogy nemhogy ma is kapható, de a márkanév több országban is kifejezetten él és virul.

 Rajzfilm volt már (lesz is még), az régi Popeye volt, most pedig jöjjön egy kortárs gyöngyszem. A P&P Facebook-oldalán kaptam egy kedves olvasótól, de annyira jó, hogy itt a helye, hadd lássák a nem FB-os követők is. A téma nem más, mint egy bajusz, egy borotva és a világtörténelem viszonya – ahogy mi nem is tudtunk róla. 

 Érdekes téma, és különösebben nincs is földolgozva. Na, nem mintha itt most komoly kultúrtörténeti tabló következne, a babilóniaiaktól – elvégre a nők számos korban és kultúrában, különböző eszközökkel, anyagokkal és helyeken szőrtelenítették-borotválták magukat – egészen máig. Nem, én megelégszem a sztori legvégével, tehát azzal, hogy a nyugati társadalmak modern lányai és asszonyai mikor, miért és hogyan kezdtek borotvákat használni, illetve milyenek is voltak azok.

 Hollandus napokat élünk, fociban pénteken itthon kaptunk tőlük egy négyest (sportlap-stílusban: az Oranje labdamágusai négyszer bűvölték a hálóba a pöttyöst), holnap pedig odakint jön a folytatás. Focit ugyan nem nagyon nézek, minderről azonban eszembe jutott, hogy hoppá, nemrég tesztelésre kölcsönkaptam a De Vergulde Hand borotvaszappanját, és igencsak illene már visszaadni – bocs, Imi.

Nem komoly teszt vagy bemutató – csak egy kis hangulat-poszt. Születésének három oka is van. Az egyik, hogy szeretem a Trumper ibolyáját, és egy ideje már meg akartam emlékezni róla. A másik, hogy – persze részben pont ezért – az angol eBayen szerváltam ezt a szép, ibolyás borotválkozóedényt. A harmadik pedig, hogy végre most már csak-csak itt lesz a tavasz – márpedig mikor legyen aktuális az ibolya, ha nem tavasszal.

 Gabiguba barátom épp az imént hívta föl a figyelmemet arra, hogy ma húsz éve halt meg a legnagyobb polgárpukkasztó, cigis és piás, de mindemellett zseniális zeneszerző és előadó Serge Gainsbourg. Aki nem ismerné, olvassa el Túró Rudi kiváló megemlékezését a Checkpoint Charlie blogon. A maga módján azért a Pamacs és penge is gondol rá: íme egy 1975-ös videó, amelyben az állandóan borostás és kócos Gainsbourg az ellenszenves műsorvezető kérésére a stúdióban borotválkozik meg. Nagyon jó kedve lehetett, mert tőle, aki meggyújtott ötszázfrankoson mutatta meg, szerinte mekkora sápot szed le az állam a citoyenről, nos, tőle az sem lett volna meglepő, ha fölrúgja a kisasztalt és melegebb égtájakra küldi az irritáló ipsét. Franciások előnyben.

 A Borotvák az űrben című posztban már volt szó a Gillette Techmaticról, mint olyan borotváról, amelyet a hosszabb űrbéli tartózkodások kezdetén számos esetben vittek föl és használtak az amerikai űrhajósok. Ez a modell mára már nem csak ezért ipartörténeti érdekesség, hanem azért is, mert cserélhető fejében a penge nem más, mint egy felcsévélt acélszalag.

 Na tessék, már műgyűjtök is, vagy mi. Még decemberben, egy aukción sikerült megnyernem ezt a nagyon kedves rajzot, amely ráadásul egy eredeti Molnár C. Pál.