Kákonyi-Opra Erzsébet írására a Regénytáron bukkantam. A szerző kedves engedélyével.

 Jelenthetem: szerváltam és kipróbáltam a kék Floïdot is. Az eredmény: szintén siker, de másképp.

 Külföldön vagyok, munkásabb posztra még pár napig nincs időm. Hogy teljesen persze azért ne merüljünk sztendbájba, most a Franciaországban élő és dolgozó, de amerikai Jon Carnoy rendező és forgatókönyvíró kisfilmjét láthatjátok. Az időpont 1942, a helyszín egy náci megszállás alatt lévő francia kisváros, ahol a vidám borbély kevéssé vidám feladatot kap. A címszerepet Ticky Holgado alakítja, akit itthon leginkább a Delicatessen című filmből ismerhetünk. Nyolc perc, akkor érdemes nekikezdeni, ha nyugodtan végig is tudjátok nézni – meglássátok, megéri.

 Avagy mitől halnak korán a férfiak... Az előző, szappanos poszt elég szárazon szakmai volt, így most hétvégére jöjjön egy kis lazaság. Az alant látható képsorozat a kilencvenes évek végén a Wallis angol női divatmárka reklámkampánya volt, a következő szlogennel: Dress to kill. Ezt magyarra fordíthatjuk mondjuk Gyilkosan jó ruhának – de lehetünk gonoszabbak is, és akkor – amúgy James Bondosan – Öltözz az öléshez... A kampányt a Bartle Bogle Hegarty ügynökség vitte (egy másik vidámság tőlük), a fotókat pedig a nemrég elhunyt híres-hírhedt fotográfus, Bob Carlos Clarke készítette. A minden képen végigvonuló alapötlet zseniálisan genyó: bámuld csak a csajt, és ölsz vagy halsz... A kampányt ezért az álszentnek nemigen mondható, direkt és fekete humorú üzenetéért támadták is, de végül nem sikerült elmeszeltetni, sőt, aztán egy csomó szakmai díjat is nyert. S ami a lényeg, amiért egyáltalán helyet kap itt: egy Soho-beli borotválós jelenet is van köztük. Használati utasítás a metrós képhez, ha valakinek nem esne le: az a szerelvény épp távozik... (Sokan nem tudják, hogy 1941-ig Magyarországon is bal oldali közlekedés volt, s hogy az átállás ellenére a pesti földalatti még egészen 1973-as felújításáig így, azaz a képen is látható módon közlekedett.) A szemfülesebbek pedig azt is megfigyelhetik, hogy a füvön fekvő fickó mit olvas – mit mondjak, illik is a képek gonosz humorához.

 A hagyományos borotválkozásnál használt szappanok esetében rendszeresen találkozunk olyan kifejezésekkel, mint triple milled, melt & pour, glicerinszappan... Nézzük hát meg közelebbről, mikről is van szó, s egyben vegyük át a szappanokkal, azok készítésével kapcsolatos alapvető tudnivalókat is.

 Az angol cím a Discovery egyik sorozatáé, magyarul Amikor megáll az idő címen futott. Lényege, hogy hétköznapi vagy különleges eseményeket, folyamatokat, mozgásokat mutat be szuperlassításban, úgy, ahogy mi sosem látnánk. A borotválkozás is terítékre került, de igencsak felemás módon: filmtechnikailag hozza a színvonalat és a lassítás roppant látványos, merthogy szerencsére azért látszik egy-két „elpattanó” és félrerepülő szőrszál – de ez, úgy tűnik, inkább a véletlen műve.

 Szeretném megköszönni mindazok kedvességét és figyelmességét, akik a Pamacs és pengét a Goldenblog 2010-es versenyére jelölték, illetve később szavaztak is rá. Az egészség-életmód kategóriában mintegy 700 nevezés közül ugyanis bejutottunk az 50-es listába, és ez számomra – figyelembe véve a blog csupán néhány hónapos múltját és témájának erősen szubkulturális jellegét – gyakorlatilag a dobogóval ér föl.

Siker, na.

A nyertes tízes listából külön gratulálok a hozzám legközelebb álló két blognak: a kiváló Látens iszákosnak és a zseniális, még nálunk is specializáltabb The Maltbank Heraldnak. Éljenek!

A Florisról általában kevesebb szó esik, mint a többi patinás londoni márkáról. Pedig mind közül a legrégebbi. Igaz, valószínűleg a legdrágább is (pedig a többi sem olcsó), illetve talán kevésbé borotválkozás-centrikus, kisebb az idevágó választék. Lássuk, mit tud a szappanjuk, méghozzá a kínálat három illata közül az alapító keresztneveinek monogramját viselő JF.