Na, a lényeget meg nem is említettem: kedden a Kossuthon a Napközben című műsor egy félórás blokkot szánt a borbélyszakmára és annak hagyományaira. A stúdióban az egyik vendég a Pamacs és penge volt. A műsort igényesen szerkesztették, érdemes meghallgatni: a berlini és a római tudósító is készített hozzá anyagot, van benne interjú magyar és olasz borbéllyal is, plusz az élő beszélgetés. Még több, mint két héten elérhető az archívumban, 09:30-tól kezdődik. Itt a hosszú hétvége, hallgassátok meg.

Köszönjük szépen az érdeklődő, aggódó, noszogató üzeneteket, megvagyunk, csak egyrészről dolgozunk, másrészről tényleg kissé lelültünk... A meló némileg szezonális, és van úgy, hogy hullámzik a kedv is, mindazonáltal arra is rá kellett jönnöm, hogy egy blog és annak viszonylagos népszerűsége már felelősséggel is jár... Ez persze jólesik, de egyben picinkét nyomaszt is. Egy szó, mint száz: élünk! És jövünk! Most rögtön egy zseniális fotóval és egy csöpp irodalommal.

A fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon teraszáról látni a tengert. Parti Nagy Lajos verse, a magyar költészet napja alkalmából, szeretettel.

Megkaptam tesztelésre a Mühle legújabb generációs szintetikus szálú pamacsát. Nem tudom, melyik jelző illik rá jobban: az, hogy űrkorszaki, vagy az, hogy simán varázslat.

Van egy zseniális magazin, a The Art of Manliness, amelynek témája „a férfiasság elveszett művészetének újjáélesztése”. Ezt a mottót valósítja meg szépen, minőségben, eleganciával, legyen szó nagyvadak elkészítési vagy nyakkendők kötési módjairól, cipőtisztításról vagy kommandós kötélmászásról, de olvashatunk értekezést a hólapátolásról, vagy megtanulhatjuk, hogyan készítsünk fakardot a gyereknek. (Nem, csöcs és Ferrari, az nincs sehol, mégis valóban férfias, nahát, érdekes.) Tegnap jelentettek meg egy fotóesszét, amely egy hangulatos tulsai (USA) borbélyműhelyben történt borotváltatást örökít meg. Felhívom figyelmeteket a borbélyszékre (hát szabad egyáltalán egy ilyet széknek nevezni?) és az antik, gázmelegítésű kendőforrósítóra. Katt a képre, és köszönet CSJ-nek.

A biztonsági borotvák világában viszonylag ritkán érkezik igazi újdonság. Ez szerencsére nem az olyan jellegű marketingfejlesztések terepe, ahol a készülékeket egy-két évente új színben és csekély változtatásokkal dobják piacra, csak hogy érezzük: lemaradunk, ha nem nem az újat vesszük. Éppen ezért nagyobbat is szól, és figyelmet is érdemel, ha történik valami.

Jöjjön ismét a kardos márka, de más, sokkal ritkább műfajban: megkaptam az újjászületett Wilkinson borotvakésemet.

Ikonikus formájának és persze a belőle eredő gondolattársításoknak köszönhetően a zsilettpenge örök és hálás téma. A minap az MLZphoto blogon értesültem a sokoldalú képzőművész Nancy Fouts-ról és az ő vicces, szürreális tárgyfotóiról, amelyek között szintén van pengés, kettő is. Mondjuk az első, a csigás pont, hogy nem is szürreális, hisz' minden alsós környezetismeret-könyv kedvenc „gondoltad volna?” információja, hogy a csigának olyan erős a has- (vagy milyen) izma, hogy egy pengén is át tud mászni sérülés nélkül. No de sebaj, lehet, hogy Amerikában ezt nem tanítják (vagy csak Nancy nem figyelt), a fotó tankönyv-illusztrációnak így is több, mint jó – egyébként pedig mindkettő kiváló kép, és természetesen itt a helyük!