A biztonsági borotvák világában viszonylag ritkán érkezik igazi újdonság. Ez szerencsére nem az olyan jellegű marketingfejlesztések terepe, ahol a készülékeket egy-két évente új színben és csekély változtatásokkal dobják piacra, csak hogy érezzük: lemaradunk, ha nem nem az újat vesszük. Éppen ezért nagyobbat is szól, és figyelmet is érdemel, ha történik valami.

Márpedig néha azért történik, és ez leginkább a két nagy német márka: a Merkur és a Mühle háza táján fordul elő. Utóbbi pedig tavaly jött ki egy új fejjel, amelyet az R41 modellre „húztak rá”. Kiegészítőként a tooth comb nevet kapta, amelyet talán fogasfésűsnek fordíthatnánk, és utal arra, hogy igazából sem nem nyitott, sem nem zárt fésűs, de fogai azért vannak – és nem is akármilyenek. Bizgetett a dolog, persze, de halogattam, hogy csak a teszt miatt megvegyem, aztán nemrég kaptam is egy kedves ajánlatot a tesztelésére – köszönet érte MetalWarriornak. A készülék igazi Mühle, nagyon szép kivitel, hihetetlenül pontos illesztések és abszolút lötyögésmentes nyélfölcsavarás jellemzik – az új fej pedig egyszerűen esztétikai élmény. A fogak konkrétan olyanok, mint a gyönyörűséges 55-ös Chevrolet Biscayne hűtőrácsa.

Hanem a működése. No, kérem szépen, itt bizony be kell vallanom, hogy kétszeri próba után leginkább a karjaimat tárhatom szét, és nézhetek nagy marha értetlenül. Valami nem stimmel ugyanis. Az egész ott kezdődött, hogy betettem a pengét, az arcomhoz illesztettem a borotvafejet – és egy pillanatra rögtön meg is merevedtem. Merthogy tökéletesen, teljes szélességében éreztem a penge élét az arcomon. Ez késnél természetes, de biztonságinál igencsak meglepő – és rögtön óvatosságra is int. Node sebaj, mi ez nekem, késhez szokott embernek, hajrá. A következő meglepetés a penge hangja. Úgy serceg, mint még egy 7/8-os super extra full hollow ground borotvakés sem. Ez sem hiba, csak érdekes, menjünk tovább. A kényesebb területeken (nyak alsó fele, torok, ádámcsutka) már éreztem, hogy valami nem stimmel, mintha túl direkt lenne a „penge a bőrön” élmény, s átmentem óvatosba, de szépen végigborotváltam magam – majd a végén jött a szembesülés a ténnyel: ennyire évek óta nem nyúztam meg magam, semmivel. Pontvérzések garmadája, égető érzés a nyakon – mi van itt, hé?

A fejet alaposabban megnézve egy dolog rögtön ki is derült: a penge alig hajlik meg benne, így az már biztos, hogy a nyelet eleve szokatlan állásban, a derékszöghöz extrém közel kell tartani. Na, majd legközelebb, gondoltam – s persze úgy, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy a lelkesedésemen nem esett csorba.

Négy-öt nap múlva, szép borostával és testi-lelki sérüléseim elmúltával újra nekiálltam, a biztonság kedvéért ezúttal borotválkozás előtti géllel (Floïd Sandolor) is fölfegyverkezve. Ezúttal már sebészi óvatossággal, minden rezdülésre figyelve, nagy nyélszögben tartva dolgoztam. Mindennek köszönhetően nem is lett különösebb baj, de ezt a készülék szempontjából nem tartom különösebben kielégítő eredménynek: ha egy normál borotválkozás az átlagosnál gyakorlottabbnak mondható felhasználótól feszült figyelmet és fokozott óvatosságot követel, az azért nem túl szerencsés. Ilyet még a teljesen csupaszon kiálló pengéjű, extrém no comb Wizamet sem tesz velünk – aztán arra is rájöttem, miért: igaz, hogy az „veszélyesebb”, de annál tényleg teljesen szabadon játszhatunk a szöggel, míg a Mühle R41-et ebben behatárolja a penge alatti fogazott rész.

Ami érdekes, az az, hogy a második alkalommal borotválkozás közben kétszer is pengét váltottam. A második nagyjából ugyanazt nyújtotta, mint az első. A harmadik azonban igen meglepő dolgot produkált: megszűnt a sercegés, s a siklás nem csak halkká, de jóval kellemesebbé, biztonságosabb érzetűvé is vált. Újabb példa arra, hogy mennyit számíthat a penge, és mennyivel másabb érzést és eredményt adhat egy-egy készülék-penge együttállás. Lehet, hogy további kísérletezések meghoznák a kívánt eredményt, és sikerülne egy optimális kombóra rálelni – ehhez azonban ezzel a borotvával mindenképp szükségeltetik valamiféle elszántság.

Azt a viszontagságok ellenére is mindenképp meg kell hagyni, hogy a túszkomb Mühle valami hihetetlenül alapos munkát végez. Csak hát milyen áron... A gond az, hogy ez a készülék annyira agresszív és bosszúálló (e kifejezéseket nem kocsmai értelemben kell ám érteni, borotválkozási kontexusban mindez kábé annyit tesz, hogy támadó hatékonysággal vág és a lehető legkisebb hibát sem bocsátja meg), hogy a kezdő nemcsak, hogy azonnal leteszi, de rosszabb esetben a biztonsági borotvától is elmegy a kedve. A haladó számára pedig szintén olyan követelményeket támaszt, amelyek nem biztos, hogy vonzóvá teszik. Ugyanakkor be kell, hogy valljam: csodaszép kinézetén kívül van benne valami, ami csak fölébreszti az emberben a kalandvágyat. Én például ma fogom visszadni, de ha még maradna nálam, érzem, hogy mégis tovább kísérleteznék vele...

Képek: PésP