Illatát tekintve a Weleda az egyik legmegosztóbb borotvakozmetikum. Csakúgy, mint italok között a címben említett nedű. Nekem mondjuk nincs ilyen gondom – én aztán mindkettőt szeretem.

Ha valaki a honlapjukon kezdi az ismerkedést a márkával, rögtön ezt kapja az arcába: Tradíciókban tapasztalt – jövőorientáltan modern –, egyidejűleg holisztikus szemléletű, antropozófiai értékeken alapuló, a fenntartható fejlődést szem előtt tartó cég: ez a Weleda. Húha, gyerekek, gáz van..., ez valami olyan cucc, amit azok vesznek, akik azért nem eszik a paradicsomot, mert az nem nappal, hanem éjszaka nő! Aztán ha tovább olvasunk, akkor azért kiderül, hogy ennyire nem vészes a dolog: egy majd' százéves, rokonszenves ökoelveket valló és ezek alapján működő cégről van szó, amely saját kertészetből és ellenőrzött, védett területekről származó gyógynövényekkel dolgozik, génkezelt anyagok és állatkísérletek nélkül, cserében viszont zöld energia felhasználásával is. Ez azért még egy olyasfajta szkeptikus alak számára is teljesen vállalható, mint amilyen én vagyok (és aki mellesleg bizony vagyok olyan sötét is, hogy majd most nézem meg a Wikipédián, mi a fene az az antropozófia, amelynek értékein itten, kérem szépen, dolgok alapulnak, és ezeket a dolgokat én az arcomra fogom kenni).

A Weleda borotvakozmetikum-családja pont olyan klasszikusan hármas összetételű, mint Bordeaux-ban a hagyományos cabernet sauvignon-cabernet franc-merlot trió: borotvakrém, borotválkozás utáni arcszesz és balzsam. A krém 75 ml-es tubusban, a többi 100 ml-es, nagyon pofás, vastagfalú ultramarinkék üvegcsében kapható. (A Weleda-termékek megjelenésének egységes dizájnja egyébként általában véve is csillagos ötös, élén a betűtípussal. Mondjuk a logóról mindig az jut eszembe, hogy Menő Manó és Menő Manóné összefonódva épp smaciznak.) Áruk teljesen vállalható: ahhoz képest, hogy a biocuccok a mezei versenyzőknél mindig jóval drágábbak, a borotvakrém 1490, az aftersév és a balzsam pedig 3390 forint – ami a Barbon-kategóriához képest persze luxus, de hát ki beszél itt Barbon-kategóriáról, ugye.

Na de nézzük a működésüket. Egyre erősebb bennem az a vélemény, hogy igazán jó borotvakrémet- és szappant csak a dedikáltan borotvakozmetikumokat készítő márkák gyártanak, ha pedig a természetesség oltárán akarunk áldozni, akkor kompromisszumokra kényszerülünk. Már a Speick borotvakrémjétől sem voltam elájulva, a Cade-ról pedig ne is beszéljünk. A Weleda-krémmel sincs gond, korrektül teljesít, és az átlagosnál valamivel nagyobb mennyiségű adagból megfelelő habot lehet vele képezni, de semmi több, semmi habrobbanás. Ez rendben is van, aki veszi, valószínűleg úgysem ezért keresi, hanem az összetételéért választja: árvácska, kecsketej és mandulatej kivonata plusz illóolajok – csupa egészség és ápolás és természetesség. Biztos nincs benne csúnya paraben. Illata diszkrét, leginkább egyenes vonalú levendula, kellemes. Jellegzetessége, hogy nem zsíros, borotválkozás után kevés hideg vízzel is könnyen és gyorsan lemosható.

A borotválkozás utáni arcszesz azonban már telitalálat, nálam kategóriákon átívelően az egyik kedvenc. Először is, végre egy aftersév, amelyiknél a palack szájában pont megfelelő átmérőjű lyukkal bíró betét van, azaz sem nem ömlik a tenyerünkbe fölöslegesen nagy adag, sem nem kell rázni, hogy egyáltalán jöjjön valami (és hogy ilyenkor aztán jellemzően szintén jól meglóduljon az egész). Nem csak az illata fanyar, de az érzete is, ahogy magunkra kenjük – hamar felszívódik-elillan, hűsítően száraz érzetet hagyva. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a cég szerint a mirha mellett a zseniális nevű varázsdió (hamamelis) is van benne, ami vérzéscsillapító-összehúzó hatásáról ismert. Nyárra, melegbe a mentol-vonal mellé a lehető legkiválóbb választás. Az illata pedig... Tömény gyógynövénycsokor, csudás! Mintha Unicumot kennénk magunkra – csupán utóbbi színétől és cukros ragacsosságától kell elvonatkoztatni. Nem viccelek ám, egy-egy konyakospohárba mindkettőből cseppentettem, és illatukat különböző fázisokban, nedvesen és szárazon is összehasonlítgattam. Megkülönböztethetők persze, de a tapasztalatlanabb orrokat simán megtéveszti a hasonlóság.

A balzsam a maga műfajában szintén kiváló. Az adagolhatósága más betéttel ugyan, de ismét példás – versenytársak, figyelem: lehet menni tanulni a Weledához. Konzisztenciája a testesebb-zsírosabb balzsamok közé sorolja, az arcon érezhető-tapintható védőréteget hagy, a kézről is szappannal kell lemosni. Télre, hideg, szeles időbe az arcszesz tökéletes váltótársa. Hivatalosan kamillakivonat, mirha, aloe vera és jojobaolaj a pillérei – az biztos, hogy kiválóan hidratál. Illata már kevésbé Unicumos, inkább egy fűszernövénykertet juttat eszembe, zsályával, rozmaringgal, kakukkfűvel...

A pontosság kedvéért említsük meg, hogy ez a szűken vett Weleda borotvakozmetikum-kínálat, mert van még egy férfiarc-hidratálókrémjük is, ami az én horizontomon bizony már kívül esik, de van, akinek fontos lehet. Összegezve pedig: a krém elmegy, a borotválkozás utáni szereik kiválóak – de az illatukat szeretni kell. Ami engem illet, Weleda arcszesz nálam márpedig mindig lesz. Meg Unicum is. Míg a világ s még két nap.

Képek: Pamacs és penge

Borotva: 1965-ös Gillette Tech. Pamacs: Omega Professionale #48. Edény: IKEA Ljuvlig.