Az lenne a jó, ha mindannyiónknak minél gyakrabban megadatna az a remek érzés, amely akkor jár át bennünket, amikor olyan tárgyat fogunk, olyan eszközt használunk, olyan járművet vezetünk, amely minden porcikájából a kérlelhetetlen minőséget, a műszaki pontosságot, a masszivitást, az erőt, a kiváló működés folyamatos érzetét sugározza. Amikor tudjuk és érezzük, hogy sorozatgyártásban már nem nagyon van följebb. Borotvában mindezt például a Feather All Stainless-szel kapjuk meg.
Na, a japánok itt aztán mindennek többszörösen megadták a módját, már a Feather kicsomagolása is külön ceremónia. Először egy sima külső, két végén nyitott fehér kartonból kell kitolni a pakkot, aztán annak színes, fölöttébb igényes és ízléses olívzöld-fekete borítását kell szó szerint szétorigamiznunk.
Ekkor végre előtűnik a fadobozka, amelynek fedelét és az alatta található, gyártási számot is viselő tájékoztatókártyát leemelve végre elénk tárul a kemény grafitszürke szivacságyban pihenő készülék. Már így is nagyon jól néz ki, utána pedig elég kézbe vennünk, és már át is bizsereg rajtunk a bevezetőben leírt élmény.
A Feathertől, a világ (nem alaptalanul) legjobbnak tartott pengéinek (figyelem, nem csak zsilett- és egyéb fodrász- és kozmetikai-, de mindenféle orvosi és ipari felhasználásra gyártott pengékről is beszélünk) készítőjétől persze eleve elvárjuk a minőséget. Az utóbbi időkben gyártott, két igen kedvező árú biztonsági borotvájuk: a nagyrészt műanyag, pillangós Popular és a csupafém Portable mellett (utóbbi készítésével már felhagytak, jó eséllyel pont az új modell megjelenése okán) az All Stainless megjelenésekor igencsak sokkoló volt annak nagyjából 180 dollár körüli ára.
Így bizony, az Államokból nagyjából ennyiért szerezhetjük be, a Connaught Shavingnél pedig 130 fontért kapható. (Sőt, 174 fontért újabban olyan készletben is választható, amelyben egy szép, csonkakúp formájú acéltalapzatot is kapunk hozzá – esztétikailag bizony nagyon nagy kár, hogy ez a talp nem ugyanolyan felületet és színt kapott, mint a készülék maga.) Ennyi sok pénzért – s ahogy persze a neve is mutatja – az All Stainless már természetesen teljesen rozsdamentes acélból készül (mint legközvetlenebb vetélytársa, a Pils), méghozzá egy igen szépre szatinírozott, egészen világos színű felülettel.
A tömege 90 g, ami már jelentős, de azért még nem extrém súly, bőven elmarad a masztodon-vetélytársakéitól. A kivitelezése hihetetlenül precíz, a szét- és összeszerelése élmény: a nyél játék nélkül, a lehető legszorosabban csavarodik föl a fej menetére, a fej fölső része látványos illesztési pontossággal olvad egybe az alaplappal. A penge nemhogy nem mozog, mint a Yumánál, de még az sem működik, hogy csak úgy „rápottyantsuk” a fej menetes hengerére: utóbbira a penge közepén lévő lyuk olyan pontosan-hézagmentesen illeszkedik, hogy nincs csúszkorászás, szépen végig kell kísérni, egészen a tövéig. (Hah, mi van itt, tiszta szex!) Nincs mese: a készülék három eleme bármely részének közeli szemrevételezése egyszerűen műszaki-esztétikai élményt ad.
Amikor anno az All Stainless fotóját először megláttam, az első gondolatom az volt, hogy egy ilyen szép tárgyat hogy lehet ezzel a terjengős, kétsoros felirattal elcsúfítani, és hogy a kevesebb, vagy főleg a semmi sokkal több lett volna. Ezt még mindig fönn is tartom, de a (valószínűleg savazott) felirat élőben szerencsére olyan diszkrét, hogy bizonyos szögekből nézve szinte már el is tűnik.
A borotva tömege pont kellemesen oszlik el: a nyél 61 g, azaz a készülék hozza azt az egyharmad-kétharmados fej-nyél tömegarányt, ami az általam valamiért leginkább kedvelt egyensúlyt adja. Hangsúlyozom: az általam leginkább kedveltet, mert hisz az egyensúly, a fej- vagy nyélnehézség kedvelése igencsak viszonylagos dolog, racionális magyarázat aligha létezik rá.
Munkája hihetetlenül gyengéd. Olyannyira, hogy akik előttem kipróbálták (a borotvás szindikátus két sokat tapasztalt, győri consiglieréje) kifejezetten nem szerették, hogy túlságosan lágy és alaposnak sem elég alapos. Legalábbis rajtuk ilyennek bizonyult. Merthogy rajtam pedig nagyon szépen dolgozik, és az, hogy nem elég alapos, az az én arcomon épp csak annyit jelent, hogy nem egy húzásra tűnik el minden. Na bumm, ez nekem különösebben nem gond, hisz ha épp harapós sercegésre vágyok, akkor arra ott van mondjuk a Bob-nyeles New, vagy természetesen és leginkább is a borotvakés. Gyengédsége okán az All Stainless viszont pont az a borotva, amellyel a legnagyobb mumusomat: a napi rendszerességű borotválkozást is képes vagyok gond nélkül abszolválni. Márpedig ez eddig nem sok mindennel sikerült – mondjuk szerencsére nincs is rá gyakran szükségem.
A gyengédség – amit egyébként pengeválasztással valamennyire lehet befolyásolni, így én pont a más borotvában nekem már „túl éles” Featherrel használom – az All Stainlessnél nagyfokú megbocsátóképességgel is jár, azaz például ideális kezdőborotva is lehet. Már a fölöttébb jómódúaknak, persze, mert egy ismeretlen, de szubjektív tényezők garmadájával fűszerezett műfajba átlagos anyagi lehetőségek mellett egy jó harmincezres borotvával belevágni mindenképp botorság. Azonban ha megvesszük, tetszik is és össze is illünk, akkor egy olyan, tényleg örök életre szóló borotvával rendelkezünk, amelyet tényleg minden alkalommal érzéki öröm kézbe venni és használni. Szép történet, szinte már giccses is, de nem baj.
Fotó: Pamacs és penge
Utolsó kommentek